Míg gólya ül a póznán,
nem pusztul el világom,
bár rémek vihorásznak
halálra ítélt fákon,
ördöghad alvilágból
rontani, ölni készül.
Botladozik az ember,
erejét veszti, szédül.
Irgalomért csengni
nincs undorítóbb szégyen
írtam, mi mást tehetnék,
kétezertizennégyben.
Fenyeget tegnapom
Hét évtized után
a rettegő gyerek
ismét énbennem él,
rászólni nem merek.
Mire várt mostanig
hét évtizeden át,
szólni kihez akar,
milyen jövőbe lát?
Nézek magam elé
és hosszan hallgatok.
Rosszak az éjszakák,
rosszak a nappalok.
Fenyeget tegnapom,
már a hold se kerek,
ismét énbennem él
a rettegő gyerek.
Születésnapok
Szép szám: harminchárom.
Május havát várom.
Július: hetvenhét.
Bár fele se lennék.
Barnabást irigylem,
kétesztendős isten.
Hová szalad, hol fut?
Kéne egy vakondlyuk.
Bújjunk bele ketten,
úgyis rög felettem
hamarost, vagy később,
úgy írom, mint vésnök
fémbe, ezt a verset,
rímelgető szerzet,
másképpen: poéta,
nem bolygó, kométa,
kicsi csillag inkább,
ma már egyre ritkább.
Félálom
Csoszogok, csoszogok,
mintha ébren volnék.
Hunyorgó csillagok,
gyertyaként a hold ég.
Elszállni, messzire,
lennék inkább gólya!
Nincs velem senki se,
házunk miért ója?
Üres régen a kert,
szilva sincs az ágon.
Kóbor kutya, kivert,
verscsontomat rágom.
Elásni, de minek?
Nincs másféle kincsem.
A február rideg,
mi ül a kilincsen?
Macska rí, avagy én,
most aludni bölcsebb.
Ablakunk üvegén
szebb nap mikor zörget?
Fohász
Nemcsak viharok tépnek
elhagyott házakat,
a gerendát szú rágja.
Mi lesz, ha ránk szakad?
Ha meghasad az égbolt,
és cserepe lehull,
csak nézi majd az ember,
áll mozdulatlanul?
Ha a föld alvilág lesz,
hol Belzebub tanyáz,
akad menedék rajta,
rejtőzni régi ház?
Mit rejt még a jövendő,
nem tudja, senki se.
Honnét hányféle ördög
leselkedik ide?
Jahve és Zeusz hallgat,
egyikük se felel.
Fohászt magamnak mondok.
Elvégre élni kell.
Gábriel arkangyal átkozódik
Ez nem én vagyok!
Én, aki
ujjamból csurgatott tejjel
tápláltam Ábrahámot
a sivatagban,
aki Ádámot és Évát
kikergettem a Paradicsomból,
én,
aki nem országalmát,
hanem lángoló pallost
tartottam a kezemben –
mit képzeltek rólam?
Ezt
megbánjátok még, nyomorultak,
bűnhődtök érte hetedíziglen.
Gábriel arkangyal mérgelődik
Pedig
világosan elmagyaráztam
Dánielnek
hogy hiába jön el az Antikrisztus
nem pusztul el a világ
A fű kisarjad
a kos szarva a gonoszokba döf
Közeledik
a Messiás
Isten fia
az Ember
Hiába Heródes
Pontius Pilátus
a kereszt
A Golgotán
ő győz
nem a belé szúrt lándzsa
Ady-rím
Hol vagytok, társaim,
Ti tegnapiak,
Fejeteken éjféli holdfény
Eget-verő, fényes sisak,
Árválkodik a rím.
Hol vagytok, társaim,
Ladányi, Györe,
Fejeteken éjféli holdfény
Vagy Szivárvány köre?
Árválkodik a rím.
Elvágyódás
Elaludni volna jó,
messze úszni, mint hajó,
nem töprengni terveken,
ringani a tengeren.
Mint vén bárkát egykoron,
irányítna árbocom
ismeretlen partokig,
hol boldogabb nép lakik.
Szebb világot látni ott,
burjánzó, zöld pázsitot,
pálmafákon madarat,
ámulni a fák alatt.
Másutt lenni volna jó,
messze úszni, mint hajó,
nem töprengni terveken,
ringani a tengeren.
Látomás
Kísértet fut a mezőn,
bárhová bújsz, szembejön.
A rémteli fák alatt
pokolba visz vak csapat.
Nincs itthon helyem
Van-e még kiút?
Préda lett a hon,
rabol szabadon,
ki rabolni tud.
Várok szebb jövőt.
Vénen, betegen.
Nincs itthon helyem,
míg itt vannak ők.
Egy gázolásról
Kik gázolták el V. A.-t? Valakik.
Óvakodjék, ki Felcsúton lakik.
A remény
Amíg
a Diktátor
nem vicsorít
és nem harap
Istenként
tisztelik
„Ő
őrzi a Hazát!”
Amikor
vicsorítani
és harapni kezd
ráébrednek
ez nem házőrző
ez véreb
Két hexameter
Három püspöki áldás, ám hálóba a labda
mégse gurul, focizáshoz, Viktor, nem stadion kell.
Róluk
Ne írjuk le nevüket,
nyomukban halál üget.
Többé nem nő ki a fű,
fa törzset szétrág a nyű.
A nyomukban rémület,
ne írjuk le nevüket.
Jövendő
Jön a bika, a bika,
bikák legvadabbika.
Meg is ette a fene!
Torreádor kellene.
Torreádor nincsen itt.
Rajtunk akkor ki segít?
Jön a bika, a bika,
bikák legvadabbika.
Teámat iszom
Vírusok járnak
keresztül-kasul,
szép sovány leszek,
míg e csata dúl.
Mert kifosztanak,
olyanok ezek,
mint a kormányon
levő emberek.
Nem is emberek,
vírus mindegyik,
az emberfélét
pusztítják, eszik.
Koplal a szegény,
koplal a gyerek,
a Vezér vírus
hízik, képzeleg.
Iszom a teát.
Vagy jobb részegen?
Fáj tudni, mivé
nő a Förtelem.
Mert Förtelem ez,
Förtelem bizony.
Szép sovány leszek.
Teámat iszom.
Dobó István félj aj dúl
Egerben Wass Albert szobra
verset szaval, ez a módi.
Miért védtük ezt a várost?
Jaj, Bornemissza, Tinódi!
2014. október 12.
Új Dózsa Györgynek,
ó, jönnie kell!
De fog-e jönni?
Vagy mint a többi,
holtan menetel?
Mert ölnek, ölnek.
Vígan tobzódnak
hitvány győztesek.
Meddig, még meddig?
Hajnaltól estig
életünk felett?
Pusztul a Holnap.
Leendőnk vesszen,
ha úgyse lehet.
Ha nem jön Dózsa,
Sorsunk adósa
s hoz ítéletet.
Csak őrá várok
nyimnyámok között.
De fog-e jönni,
támadni, győzni
ad hitet, erőt?
Sisteregj, átok!
Szobrok
Tisza, Bethlen, Horthy.
Ki tölti a sort ki?
Ébredjünk fel egyszer,
jöjj, megváltó fegyver!
Jézus szól
Ezek hivatkoznak rám,
kik tobzódnak a bűnben?
Én a kufárokat
a templomból kiűztem!
Bugyor a Pokolban
VIII. Kelemen néven
ő pápa volt nemrég
hagyta hogy Giordano Brúnót
élve megégessék
ezért várta a Gyehenna
bűnére nincs mentség
Anarchista torreádor álma
Putyin és Orbán,
szemem bikát lát.
Döfni tőr kéne,
vagy dobni gránát!
Epigramma
Spanyol vagy magyar honban,
ki ott született, hol van?
Külföldről vágyik vissza.
Jobb annak, ki turista.
San Antonio de la Florida
Szent Antal vagy Camilo Torres,
Munkácsy Krisztusa,
koldusok, kurvák védőszentje,
máig tartó tusa,
papok Istene nincs velem,
vén Jahvét látom itt,
ő diktálja holnapjaim
lázadó verseit.
Lukianosz
Aludj, kutya elvtársunk. Mi még
a rendőröknek nekimegyünk.
Nem felejt el az athéni nép.
Ugass az égből, drága ebünk.
A fajok eredete
Házamba bújok, kagylónyi vigasz.
Sajnálom, Uram, semmi se igaz.
Egy csimpánz mondja 1871-ben
Ez a Charles
kíváncsi
aggodalmas
máskor
mosolyog
dühöng
bánatos
Egész jó csimpánz lett volna
itt élhetne közöttünk
fenn a fán
Veréb-vers
A fákon ködsisak.
Borong az őszi nap.
Veréb csipog. Nicsak!
Szóljunk Tandorinak.
A fagy földre veri.
Nincs, ki észreveszi.
Meg kéne menteni.
Szórjunk magot neki.
Jöjjön egy magvető,
itató, etető.
Ne verje az eső.
Érjen ide Dezső.
A régi írógép panasza
Rajtam
már
senki se kopog
Laptop
számítógép
kell nekik
Ujjak
érintését
többé nem érzem
Itt állok
a sarokban
hamarost
múzeumi tárgy leszek
Add vissza!
„Add ide!” – mondja Bamus,
kinek igaza van,
„add vissza!” – mondom én is,
bár elfullad szavam.
Add vissza a nyírfákat,
mindegyik nagyra nőtt,
minden kivágott fánkat,
mi nőtt tegnapelőtt,
add vissza földjeinket,
a letarolt mezőt,
Barnus ott szaladgál majd,
boldognak lássam őt.
Add vissza gyárainkat,
s ki állt a gép mögött,
a munkást is add vissza,
a férfit és a nőt.
Add vissza elvett házunk,
előtte a fenyőt,
kivágattad, te hitvány,
toboza széttörött.
„Add ide!” – mondja Barnus,
kinek igaza van,
„add vissza!” – mondom én is,
bár elfullad szavam.
Zitának
Zita, Zita,
csigabiga,
házad hol van,
fenn a Holdban?
Komor este.
Monor messze.
De Pestváros
nem magányt hoz
Ej iramlik.
Nap se alszik.
Milyen fény ez?
Barnus ébreszt.
Már beszél ő.
Sose késő
megetetni
(szeret enni).
Futkos, hol van?
Nem a Holdban,
köztünk, itt lenn,
kicsi isten,
fiútündér,
kit te szültél,
csigabiga,
Zita, Zita.
A táncos
Emelgeti lábait,
ugrál válla, feneke.
Barnus táncol, génjeit
nem tőlem szerezte be
„Nézzétek a táncomat,
vigadozzatok, nagyok!
Szedd, mamó, a lábodat,
papó, hoppla, itt vagyok.
Labda gurul, elkapom,
jön az első félidő,
neked oda nem adom,
tánci, tánci, táncidő.”
Barnus táncol, génjeit
nem tőlem szerezte be
Emelgeti lábait,
ugrál válla, feneke.
Andrea Valentinának
Andrea Valentina
a fényképemmel játszik
és ide-oda rakja
kenyere darabkáit
Melyik sarokból leskel
Rozira gondol mostan
felkapta őt nem egyszer
ki vele pörgött hol van
Caracas Budapesttől
messze van nagyon messze
Andrea Valentina
bújj el ebbe a versbe
Utazás kolibrigépen
Zunzún
zunzuncito
colibri
kolibricska
légi bricska
szúnyogmadár
légypropeller
Gyía papó
ihol a ló
hova hova
hát sehova
kolibricskán
légi bricskán
Rozi te
hallod-e
oda
amoda
vagy ide
emide
ihol a ló
gyía papó
nyíltok
titkok
kip-kop
kinek
csőre kipeg-
kopog
mi e nesz
mit jelez
Zunzunok
légi bricskák
Izibe utazzunk
Rozi csibe
Mese
Volt egyszer egy aligátor,
hogy milyen volt, alig bátor.
Nem úszott a víz alatt,
utálta a halakat.
Félt, mikor jött egy keszeg:
„Holnap vízi gém leszek!”
Félt, mikor egy harcsa jött:
„Jaj, a fogam eltörött!”
A békától rettegett,
amikor rá brekegett.
Ha ciripelt a tücsök, szólt:
„Innét menekülök!”
Hogy milyen volt, alig bátor,
mindig félt az aligátor.
Beszélgetés a macskával
Mit látsz, madarat,
ág felett, alatt,
ázott verebet,
morzsát csipeget?
Tél ez, nem tavasz,
mindent behavaz,
nem neked való,
jéggé fagy a hó.
Április ha jön,
ébredő mezőn
szellő, kisgyerek
játszik, hempereg.
Nézz ki, odakint
nap hevít megint
vidám madarat
új lombok alatt.
Várj még kicsinyég,
kiderül az ég,
zöldell a határ,
rügyet bont a nyár.
Ablak üvegén
azt kémlelem én,
jön-e szebb idő,
nekem is kinő
virág, szerelem,
új búza terem,
ág felett, alatt
látok madarat?
Őszi vers
Ez már őszidő,
szemerkél, esik.
Ritkán süt a nap.
Hangyák keresik
a bolyba vivő,
száraz, jó utat.
Egy ázott veréb
morzsákat kutat.
Szeptembert viszi
a gólyamadár,
repül messzire,
Afrikába száll.
Minden beborul,
szürke fent az ég.
Lesz-e tavaszom,
nyaram lesz-e még?
Sóhaj
Telemre készülődöm
T.A.
Telem érkezik,
vele rút fagyok.
Kéne egy barát.
Egyedül vagyok.
Egyedül vagyok.
Ébredni se jó.
Hideg van belül,
hullni fog a hó.
Hullni fog a hó,
jönnek rút fagyok.
Kéne egy barát.
Egyedül vagyok.
Koszorú helyett
Hol van Tabák, vagy ahogy
Feri mondja: Tobakom?
Kivel búsul odaát?
Vakarom a kobakom.
Aki magára marad,
kopár, mint egy ócska rom.
Hol van Tabák, vagy ahogy
Feri mondja: Tobakom?
Álom
Morog, unja a sírt Tabák:
„Még söröcske sincs idelent.”
Csak a kukacok kérdezik:
„Melyik regényed írtad át?”
Szapphói strófák télidőben
Rút november, mennyi a tócsa, szél fúj.
Őszre tél, majd télre tavasz, ha lesz még!
Jó barát nincs, ő, aki jó barát volt,
már odaát van.
Jó barát nincs, senkise, már nem is lesz.
Rút november, mennyi a tócsa, szél fúj
Őszre tél, majd télre tavasz, ha lesz még!
Várom a májust.
Nyáridő, jöjj, drága Nap, el ne rejtőzz!
Bújna ember, bújna madár, ha fészkét
fagy nem érné, nincs hova bújni, félünk.
Fázik a lélek.
Szürke égbolt, nincs hova bújni, félünk.
Jég, ha ránk tör, házat is elsodorhat.
Nyáridő, jöjj, drága Nap, el ne rejtőzz!
Várom a májust.
Levél
Rút álom,
Tabákom
nem is szól,
eliszkol.
Már ébren
azt kérdem,
hová, mért:
Netán bért
kapsz érte,
megérte
sietni,
elmenni?
Ki vár ott,
barátot
itt hagyni,
megannyi
jó verset,
mit szerzett.
ki prózát,
nem strófát
írt hajdan,
de bajban
verselni,
mint senki,
tudott ő,
lett költő.
Ne iszkolj,
várj, hívj, szólj,
Tabákom,
Tabákom!
Nyár kell
Locspocs helyett nyár kell,
se tőke, se kartell.
Szőlőtőke inkább,
víg kölykök szakítsák
venyigén a fürtöt,
forrjanak az üstök,
hordóban bor érjen,
villámok az égen,
süssön rügyre, magra
új aratás napja.
Öregek se félnek,
vége van a télnek.
Kórházban
A nyugdíjas
taxisofőr
azzal büszkélkedik,
hogy kiket fuvarozott
évtizedeken át.
„A híres emberekkel
aláírattam
a névjegykártyámat.
Vannak,
akik
gyűjtik az ilyesmit.
Jó pénzt lehet
keresni vele.”
Ki-ki
az életét
meséli.
Én hallgatok
Műfog-nekrológ
Két műfogam kiesett,
kemény volt a kifli.
Mérgelődöm: „Mi eset!
Utálatos stikli!”
Pöszögök rá egy kicsinyt,
kár miatta sírni.
Ne szidjuk e kifli-csínyt,
van gonoszabb stikli.
Ez is jó szó: „pöszögök”,
rímbe kéne írni.
Milyen vers ez, te köcsög,
kemény volt a kifli.
Önarckép
Csak trappolok a rengetegen át,
hol rengeteg a csapda,
édesapám, az öreg elefánt,
erejét nekem adta.
* * *
Milyen mohó elefánt,
mennyi ágat le-leránt!
Nincs füge, megette mind.
Csupasz ágon egy se ring.
* * *
Ormánnyal vagy botnak
kampójával, mindegy,
sikerült, leszedtem
a fügéket, mindet.
* * *
Kinek nagy az orra,
ne készüljön torra,
eszegessen inkább,
hörpintsen pálinkát,
télen is meg nyáron,
havon avagy sáron
elefánt, két lábbal
átlábal, átlábal.
Hajnali játék
Jön a róka,
szimatol,
ürgelyukat
kiszagol.
Fürge ürge
hova bújt?
Védi, óvja
az a lyuk!
Parlamenti felszólalás
Már az sem elég,
ha egy padja van?
Műemlékre les,
ki hajléktalan?
Bambán álldogál
Kormányzónk előtt,
kinek itt s amott
végre szobra nőtt?
Tűrhetetlen ez,
rendőr kell ide,
ki hajléktalan,
menjen helyire!
Nézze az eget
bámész hold alatt,
húzza meg magát,
hol még pad akad.
Átváltozások
Ábrándozik a kecske,
miért nem vagyok fecske?
Aki miákol csacska,
nem lesz belőle macska.
Töpreng az ákombákom,
hová bújt el a rákom?
Haragszik a komondor,
lerágott csontra gondol.
Ember jön, költőféle,
csorba kaszája éle.
Kicsoda ő, én lennék?
Vagyok magamnak emlék.
Menekülők
Veremből verembe,
micsoda rettenet!
Szitkozódik, akit
sorsa ide vetett.
Porontyát a fején
hozta vad vízen át.
Vadásznak most reá,
itt hagyja a fogát.
Vagy börtönben rohad,
elpusztul a kölyök.
Az őrök, smasszerek
vigyorgó ördögök.
Kiles a kulcslyukon,
de sehová se lát.
Ki ide menekült,
megátkozza magát.
Békétlen dal
Akinek nincs, nincsen,
elég, ha van másnak.
Emennek ád isten,
amannak sírt ásnak.
Milliárdot néki,
kastélyt új tanyául.
De a putri régi,
rogyadoz kajánul.
Ez hiába fárad,
étele is sótlan,
öreg kenyér szárad
a kenyértartóban.
Az vigadoz bezzeg,
foga sose vásik.
Elég, ha van ennek,
koplaljon a másik.
A szatíraíró panasza
Amikor észbontó a rettenet,
szatírát írni róla nem lehet.
Ludas Matyi mondja
Fütyköst a kezünkbe,
túl sok az ördög itt.
Nem elég háromszor
elverni Döbrögit.
Ungarn
Kiadó.
Felirat utcai szemétládán
Szavazóurna
Közmunkás ének
A közmunka nem a köz
javadalmát szolgálja,
mit kihordtam, itt hagyom,
urak, alászolgája!
Tüntetés
Budapest
mégse rest
mert ha kell
ütni mer
fenyeget
jaj neked
fel is út
le is út
nem titok
ütni fog
nem remeg
jaj neked
odafönt
száll a köd
idelent
dong a csend
szívbe vér
visszatér
él az agy
veszve vagy
jön a vég
zeng az ég
zivatar
elzavar
mégse rest
Budapest
Üzenet
Mit várunk,
senki se tudja!
Hol van az
okosság útja?
Féreg ül
sok régi sebben.
Tüntessünk,
a kormány vesszen!
Csak félünk,
azt is hiában.
Így élünk ma
Hunniában.
Ítélet
Az internetadót
elkúrtátok, fiúk,
olyan pokolba visz,
ahonnét nincs kiút.
Ha teli a pohár,
kicsordul, ki bizony,
bugyborékol a víz,
alvilági iszony,
hihetetlen, mi lesz,
vagy mondjuk így: kaput?
Többé nem menekít
innét ki alagút,
ott lesztek, ahová
valók vagytok ti rég,
tüzet fú Belzebub,
gyakorlott, vén pribék.
Százezren hirdetik:
nincs kiút, nincs kiút,
az internetadót
elkúrtátok, fiúk.
Betiltott szavak
Aki szegény, rászorult,
és griffmadár nincsen.
A stadionban ki ül,
és ki rohad sitten?
Még melyik szó lett tilos,
az ördög, az isten?
Azon töprengek ma én,
mi történik itten?
Vetélkedő
Három Simor nemzedék,
Barnabás, Peti meg én.
„Ez is valami – nevet
az öreg fenyő, a vén
filozófus – idenézz!
Törzsem egyre magasabb!”
Irigykedve bámulom
a hatalmas ágakat.
Unokavers
Azt mondja a grostatám,
kövér lett a prosztatám.
Sopánkodik a nagyi,
torkom öli a fagyi.
Bárki akármit beszél,
szabad leszek, mint a szél.
Rapszódia
Szervusztok, gólyák – mondom.
Hány fiókát neveltek?
Elszálltok, visszatértek.
Fészek fölött kerengtek.
Hol kerengek, és meddig?
Tegnapi fészek hol van?
Csúfondáros szél vijjog.
Béka brekeg a tóban.
El kéne szállni innét,
azután visszatérni.
Oda, hol állt a fészek.
Szétdúltan is a régi.
Míg gólya ül a póznán,
nem pusztul el világom,
bár rémek vihorásznak
halálra ítélt fákon,
ördöghad alvilágból
rontani, ölni készül.
Botladozik az ember,
erejét veszti, szédül.
Irgalomért esengni
nincs undorítóbb szégyen.
Írtam, mi mást tehetnék,
kétezertizennégyben.
Homenaje a Budapest
József Attila
fölötte sarló és kalapács
alattuk
optimista léggömb
Andrés Simor
Gellérthegyi barlangban lakik
Fayad Jamís rajzolta ezt
1965-ben
Én Budapestem
mikor leszel ilyen
József Attilás
sarló-kalapácsos?
A Podemos híreit olvasva
Franco tábornokot
egyre kevesebben
kedvelik Spanyolországban,
és sokan emlékeznek
1932-re,
amikor napszámosok között
osztottak szét számos nagybirtokot.
Mikor lesz hazámban
második Tanácsköztársaság,
Korvin,
Szamuely
szelleme vissza mikor tér?
Vagy
helyesebb volna
nevek nélkül,
szelídebben fogalmazni?
Szózat
Az nem lehet, hogy annyi szív!
Lehet, lehet, lehet.
Ha ész, erő és akarat
egyszerre meggebed.
Imádság miért epedez
százezrek ajakán,
ha nem jő, félúton megállt
a jobb kor, mely után
fohászkodtunk, de mennyien,
és hányszor, sok ezer.
Már csak a sírt veszik körül
hol nemzet süllyed el,
s az ember millióinak
szemében gyászkönny ül.
Tiltakozz, élj tovább, magyar,
élj rendületlenül.
És újra mondd: számodra hely
e kívül nincs sehol,
bár udvarodban ordasok,
téged itt óv akol.
Emigráns ének
Szerettem. Hazám volt.
Kérdezem: Neve mi?
Nemzeti Dohánybolt.
A nagy hazafi
Kirovra gondolok
az ő kezében
törtek így szét a gyufák
De ki ma
a nagy hazafi?
A baloldali napilapban
egy egyébként rokonszenves szerző
miniszterelnökünket
Che Guevarának nevezi
Dobnám
az újságot a szemétbe
Ostobaság
az újság a macskaládába való
Inkább vizet melegítek
óvatosan
kétszer is a lánghoz tartom a gyufát
miközben ismét Kirovra gondolok
Kísértetéj
A házra árnyék roskad,
ablakon szél zörög.
Odakint ugrándoznak
kénköves ördögök.
Rémek ülnek a fákon,
sírnak rügyek, bogok.
Alvásod neszét várom,
aludni nem fogok.
Hajnali háromig
Valami halk zene
álomba ringató
hullámzó mint a tó
talán az kellene
nem forgolódni itt
Az árnyak mint a fák
őrzik az éjszakát
egészen hajnalig
Hajnali háromig
Kamaszkor
Szorong, fütyijét veri,
kineveti Gál Teri
(szép volt, és nagyon hiú):
„Milyen mafla kisfiú!”
Katy
Ügyetlenkedtem álló éven át.
„Dobj a tengerbe!” – mondta sírva.
Havannából Madridba költözött.
Spanyol földön feküdt a sírba.
Arcát idézem, kissé tétován.
Fénykép, rég láttam, róla van még.
Valamikor ő volt a szerelem.
Ideírom, mielőtt halnék.
Alkony
Ha megjössz, ülsz a gép mögött.
Odakint mit látok? Ködöt.
Idebent mit érzek? Telet.
Életünk egyre hidegebb.
Elbújni volna jó. Hova?
Kocog már Szent Mihály lova.
Kiért kocog, miért kocog?
Nem felelnek a tobozok.
Hallgat a fenyő, messze néz.
Ragad az alkony, mint a méz.
Variáció F. J. versére
Te csak alszol, és nem tudod,
mennyire szeretlek,
miközben én nem is kopácsolok, mert
a számítógép illedelmes, nem kopog,
az írógép pedig már rég a sarokban szomorkodik.
Fatönkbe se botlom, ilyenkor nem megyek le,
majd később viszem le a szemetet.
Az utcán úgyse énekelnek,
se rút, se gyönyörű dolgokat.
Néma az utca,
csak a nap süt, de ő is álnok,
nem melegít.
Az ajtó csikorgása más, mint a kapué,
nem töri meg álmodat.
Aludj.
Korareggel
Ügyes a macska, beszökött,
Évát keresi. Felkapom.
Ne hagyja szőrét idebent
a most vásárolt paplanon.
Reggelit csinálok nekik.
Az új nap az éjből kinő.
Hamarosan én is eszem.
Odakint ködös az idő.
Mi vár ma? Vásárolni kell.
Néhány unott tennivaló.
Szerkeszteni, fordítani.
Egyre jobban értlek, Kabó.
Dal
Utálatosom,
ha nem leszel itt,
kinek készítek
akkor reggelit?
Utálatosom,
ha nem leszel itt,
mikor a nap kél,
is esteledik?
Ellendal
Ha mókus lennék, örülnél nekem,
vidáman ugrálnék az ágakon.
Az éjszakából csorgó fájdalom
eltűnne napfényt hozó reggelen.
Az éjszakából csorgó fájdalom
eltűnne napfényt hozó reggelen.
Ha mókus lennék, örülnél nekem,
vidáman ugrálnék az ágakon.
Tél van
Rügy, levél nincs a fákon. Nézem az ágakat.
Gyökérré kéne lenni. Élni a föld alatt.
Erősödik a szél kint. Érkezőben a köd.
Tél van. Szerelem nincsen. A hó mindent beföd.
Társalgás Negrivel
Nem lesz felis sapiens,
Éva táskáját tépi.
A táska nem miákol,
és ezt sehogy se érti.
Hiszen fekete, selymes,
ám nem miákol mégse.
Mit tegyen, nyalogassa,
vagy inkább tépje, tépje?
Beszélek hozzá bárgyún,
macskául kell felelni.
Hosszan néz, választ várva,
mit miákoljak, Negri?
Irigység
Fikusz, hibiszkusz, filodendron,
itt egy levél, amott egy másik,
szerelmesek, ölelik egymást,
és a hibiszkusz kivirágzik.
Három szerelmes, eggyé lettek,
levél levélen, ág az ágon,
fikusz, hibiszkusz, filodendron,
innét az utcát alig látom.
Fikusz, hibiszkusz, filodendron,
fagy, szélvihar titeket nem bánt,
ablakunkból ki alig látni,
ölelitek, óvjátok egymást.
Egy neuropszichológusnőnek
Milán Flóra, Milán Flóra,
pereg már a homokóra.
Nincsen idő cseverészni,
ami marad, úgyis tréfli.
Nyílik vize egy mély tónak.
Hol van a tizedik mondat?
Emeninek
Telefon, e-mail mit se ér,
ezért e négysoros levél.
Nem jelentkezel. Rút dolog.
Minduntalan rád gondolok.
Köszöntő
Lábunk alatt, remélem,
kiránthatatlan szőnyeg,
maga a Földgolyó van.
Ha kirántják a Földet,
lesz művelhető csillag,
jó gépen odaszállunk.
Büszke marslakók hívnak
a világegyetembe,
hazánkra ott találunk.
Bújjunk valami versbe,
nincs ki onnét kilökjön.
Ritók Nórának írom.
Gyerekeit köszöntőm,
kik rajzolnak és győznek,
övék lesz a jövendő.
Nem vers, rímes előleg,
szerzője Simor András,
holmi poétaféle.
Dalocska
Kint égnek már a lámpák,
csúszós, jeges a járda.
Kár kimenni a télbe,
ahol senki se vár ma.
Ahol senki se vár ma,
kár kimenni a télbe.
Aludni kéne inkább.
Nem vigasztal az éj se.
Búcsú
A tegnapi szó
nem a régi már
a zsúfolt szoba
idegen sivár
Én milyen vagyok
nem a régi rég
kopár letarolt
kietlen vidék
Nincs fa se bokor
lepke se repül
a semmi van itt
rendületlenül
Ágán ül a szív
szállna de hova
indulnia kell
immár sehova
Mikor odaér
tovább nem dobog
hullnak gyászoló
szikkadt tobozok
Hová lett?
Hová lett a szerelem?
Ácsorog a tereken.
Szalad tavaszi mezőn,
az erdőben szembejön.
Csak itt, csak itt nincs velem,
akárhogyan keresem.
Üresen kopog a rím,
cserben hagynak könyveim.
Az életnek vége lesz,
és a hiány végleges.
Rémület
Hova, hova, sehova,
nyihog a halál lova.
Tűnjünk sebesen tova,
nem gyújt tüzet a kova.
Meglátogat valaki,
senki se vár odaki.
Kiabálok: „Hallali!”,
de hangom nem hallani.
Alom helyett révület,
kovakő nem gyújt tüzet.
Nincsen szőlő, se szüret,
ürgét becsap az üreg.
Régóta üres a rost,
bárány ökleli a kost.
Sietősen, hamarost
el kellene bújni most.
Harapj belém
Sötétedik,
mint vén ladik,
az éjszaka
közeledik.
Lomha az agy,
olykor kihagy,
verebet öl
a téli fagy.
Jöjj, március,
jöjj, március,
harapj belém,
vidám hiúz.
Huhog a Rém,
huhog a Rém.
Harapj belém,
harapj belém!
Rém (rém)-álom
Vallatnak:
hol lakom,
mi a telefonszámom?
Felelek:
Lenin krt. 86.
114-193
Fél évszázada
nem lakom ott.
Fél évszázada
ezt a számot nem tárcsázom.
Szörnyű idő
Napi egy fagyhalál,
fagyhalál, döghalál,
Petőfi szava jobb,
én inkább hallgatok.
Szörnyű idő, az ég
szürke, ritkán se kék,
élünk, alig, alig,
megfagyunk hajnalig.
A népek tétovák,
kocsis veri lovát,
nyüszít éhes ebe,
lerogy a vén gebe.
Szörnyű idő, az ég
szürke, ritkán se kék.
Nincsenek csillagok.
Hallgatok, hallgatok.
Polgármesteri rendelet
A lehullott diót
kukacok egyék meg
legyen eledele
odatévedt légynek
Ne szedje föl szegény
ki dióra vágyik
turkálják bogarak
ítélet napjáig
Ezt én mondom Ura
a szép Soponyának
hol majdan gipszszobor
őrzi koponyámat
Vászoly
Voltam Vazul-birtok
a temető mellett
Árpád-kori rom van
Eladó ház jó sok
bevetetlen telkek
vevőt várnak sorban
Elköltöztek innét
pedig szép az erdő
bikkfán levél szórtan
Tanító rég nincsen
föld akadna termő
de ki vetne hol van?
Megyer
Alig laknak benne,
talán tizennyolcán.
Eladó ház sok van.
Ott élni jó lenne?
Ha remete volnék,
kivennék egy házat.
Ki Megyerben lázad,
nem csitítja szomszéd.
Éljünk hát Megyerben,
kis falu, kis ország.
Miféle bolondság
születik e versben?
Olyan Simor rigmus,
csipog, verebecske.
Hagyjuk félbe-szerbe.
Elmondtad, amit tudsz.
Vas Borona levele Táncsics Mihálhoz
Mindenféléket ír kend,
bugrisa ama Háznak,
ahol régolta nincs rend,
nemeseket gyaláznak,
vonuljon inkább vissza,
bíró uram lehet még,
ki pálinkáját issza,
reggel, este ehetnék,
nem költ többé ilyesmit,
pipára gyújt, pöfékel,
szunyókál, alszik estig,
és trécselget Terézzel.
Tiborc panasza 2015-ben
Még nevemet is elrabolták, mintha
nevem illene egy maffiózóra, aki
csordaszámra tartja gyülevész
szolgáit éppenséggel mintha minden
hajaszála egy őrzőt kívánna, ők
játszanak és zabáinak szüntelen, míg
kéményeinkről elpusztulnak a
gólyák, mivel magunk emésztjük el
a hulladékot is.
P. S. költő a barguzini versekről
Dilettáns költők művét belepi a futó por.
Még hogy én? Ennyi szirszart? Szégyellő magad, utókor.
Átokrím
Lopnak, csalnak és hazudnak,
szobrot emelnek Vazulnak,
pogány imát lehelnek
Botondnak és Lehelnek.
Vata vezér nem ül sírban,
csontkezében tüzes nyíl van.
Kürtöt fújnak a szittyák,
halálunkat áhítják.
Kést kéne torkukba verni!
Bogyókból mérget keverni!
Mohács kell a magyarnak,
ébredni nem akarnak?
Mit ér a sok lárifári?
Én nem vagyok békepárti.
Vagy ők, vagy mi! Kimondom,
titeket vár jó hordóm.
A Dunába, a Tiszába!
Nem törtök minket igába.
Mikor kötélen lógtok,
ez legyen nekrológtok.
Kataklizmaváró
Kataklizma, lássalak,
várlak türelmetlenül.
Drága gyökér, drága mag,
fent a világ férgesül.
Érkezzen valami más,
ezek ne, és ne azok,
igazi, új Messiás,
pusztuljanak a gazok,
a félelem urai,
kiktől élni nem lehet.
Tüntetni, lázítani
kényszerít a rettenet.
Drága gyökér, drága mag,
fent a világ férgesül.
Kataklizma, lássalak,
várlak türelmetlenül.
Mély alvás előtt
Ha az éj
ideér
lomha test
kelni rest
ki ne vigy
dülmirigy
idebent
jó a csend
ki botor
megbotol
téveteg
lépeget
tudja ég
hova lép
idebent
jó a csend
Álmatlanság
Vakaródzom. Aludni kéne.
Vihog odakint Halál néne.
Ugyanarról
Sunyítva vár
a halál,
olyan, akár
a sakál.
Könyörgő
Öreg Strausz, segíts,
Éva harákol.
Hosszú az éjszaka,
bár lennék máshol.
Slejmot köpni, nagyot,
segíts, te tudtál.
Éva köhög, köhög.
Árnyék jön, gúnár
formájú, hova hív?
Utána mennék.
Hosszú az éjszaka,
ne legyen emlék.
Árnyék, gúnár biceg,
csőre rikácsol.
Öreg Strausz, segíts,
Éva harákol.
Ketten
Hajad göndörödik megint,
egyszer a nyár is visszajön.
Pipacsok nyílnak a mezőn,
szivárvány hídja nekem int.
Azon indulok messzire,
minden úton veled vagyok.
Hiába jönnek rút fagyok,
nem pusztul el a venyige.
Ernyedt hímvessző monológja
Dúsan omló
drága ondó
hová lettél,
bennrekedtél?
Erőm nincs már.
Ki birizgál,
egy morózus
urológus?
Széthullt kéve.
Hatvan éve
aki voltam,
hol van, hol van?
Rút az éjjel.
Csak innét el!
A Tejútra
szöknék futva.
Sorsom álnok.
Fel se állok.
Kéne egy lyuk?
Inkább hagyjuk.
Diagnózis
Hibátlan a balfélteke,
a jobb viszont kihagy,
meg kéne regulázni őt.
Túl baloldali vagy.
A szív is baloldalt dobog,
sokat dadog a száj,
aztán hallgat véglegesen,
mikor a szív megáll.
Balfélteke és szív, derék
elvtársak, két konok
baloldali, tirátok én
örömest gondolok.
Folytassátok, míg élek itt,
pihentek azután,
ha majomként ugrándozom
egy túlvilági fán.
Litánia
Mik vogymuk, jaj, feleim,
öregednek beleim.
Bokron málna incseleg:
„Nálunk szebbek nincsenek!”
Enni, inni, aludni,
aztán eltűnni, uzsgyi!
Szél fut száraz avaron,
róka ül az udvaron.
Rémüldöz egy vén liba,
ebből lesz nagy galiba!
Nekem semmi se ízlik,
se málnák, se ribizlik.
Ollót nyitnak a rákok.
Ki gágog, miért gágog?
Serleg alján misebor.
Ennyi leszünk, isa, por.
Majom
Csimpaszkodik a majom,
még a farka is karom.
Fölfele és lefele
vörösük a feneke.
* * *
Ez itten a gorilla,
nincs mancsában kés, villa.
Faágak közül kiles,
nem lesz homo sapiens.
A cet emlékezete
Amikor Jónás itt lakott,
sohasem tartott böjtnapot.
Nagy tüzet rakott, meleget,
és minden halat megevett.
Boldog öregkor
Vénember orra csöpög,
vihognak az ördögök:
„Kobakodban agyzsugor,
vár odalent egy bugyor.”
Léthelyzet
Üregében a vakondok,
én életemben szorongok.
Vásárlás közben
A homo sapiens
járt volna egy lábon,
hisz kézből kellene
kettő helyett három.
Marcos Ana
A 94 éves
5 évvel
fiatalabb nálam
Mert 23 évét
Franco tábornok börtönében
életkorába
nem számítja be
Téli szonett
A pad vénekkel teli,
ám a januári nap
olyan, mint a napilap,
becsapja, ki hisz neki.
Örvendezzünk, de minek?
Ordasok a ház előtt,
felfalnák a csecsemőt.
Ólálkodik a hideg.
Annyi most a rossz dolog,
másra alig gondolok,
magamat nyugtatgatom.
De a nap még melegít,
velünk marad estelig.
Üldögélek a padon.
Tercinát a kukába
Mire jó egy fél vekni,
és mit ér, ha penészes?
Kérdésnek túl nehéz ez.
És ki fogja megenni?
Akad koldus az utcán,
belőlük egyre több lesz.
Miféle verset ötlesz,
inkább fejezd be kurtán.
Tercinát a kukába,
a rím romlandó rothad.
Dobjuk hát a Dunába!
Víg turisták hajóznak.
Megbotlik versed lába,
hagyd abba, egyre rosszabb.
Huba
Utoljára
a csöppöket
figyelted,
jön-e
még egy.
Már
csak szemed
mondta:
„Jó volna
a sírból
visszanézve látni,
hogy ez a sok nyikhaj
eltűnt innét
végleg.”
Félálom
Huba,
ez a rajz
gyönyörű!
De
miért csak
egyet küldesz,
lustálkodsz odaát?
Egy túlvilági fát,
kopárat,
rügytelent
rajzolhatnál nekem.
Varjú az ágbegyen
azt mondja: „Kár!”
Akár
lehetnék én is
efféle madár.
Bálványos Huba: Angyal I.
Szomorú ez az angyal,
mintha repülni félne.
Ha egyszer elszáll innét,
nem tudjuk, visszatér-e.
Kiegészítés R. M. naplójába
Kincstári sapka rajtam
talán e sor miatt
törülte a cenzúra
a Téli napsütés-t
Attilától kérdezem
Hazug nap süt, hidegek
jönnek, veréb didereg.
Hálnak az utcán, az ám,
jelen időben, hazám!
Védekeznék, de hogyan?
Földre dönt egy szélroham.
Csapkod fekete vihar
rettentő szárnyaival.
Van rejtek, van menedék,
kék az ég, vagy mégse kék?
Attilától kérdezem,
lesz boldogabb énekem?
Parafrázis
Aki szegény, az a legszegényebb,
fázósságát odadja a télnek,
melegét meg odadja a nyárnak,
üres kedvét a puszta határnak.
És még mit ad, mást úgyse tud adni,
csak baja van, megannyi, megannyi,
ott kell hagyni földet, lakást, házat,
lázadna még, de hiába lázad.
Galambokból griffmadár ma nem lesz,
és galambnak maradni keserves,
szárnyát nyesik, csőrét is kitépik,
lelke repül csak a magas égig.
Csokonai kérdezi
A miénk nevezet megintlen elűle,
az enyim, a tied mennyi lármát szüle,
valamennyi könnyét a szegény kisírja,
szomorún hangicsál fészkén a pacsirta,
hát szabad létedre szerencsétlen ember
zárbékót kezedre tulajdon kezed ver?
Reménykedő
Ne lógasd orrodat, Simor,
elvégre úgyis nagyra nőtt!
Édes a must, mikor kiforr,
lesz még bor, mint tegnapelőtt.
Hiába horkan télidő,
büszkélkedik dudva, muhar.
Tavasz vár, virág is kinő,
élni fog a magyar Ugar.
Antik temető
Mondja, kend,
maga vend,
vagy vend vótt,
és meghótt?
Lábszárcsont,
netán tót?
Vagy török,
újgörög?
Odalent,
mondja, kend,
mit akar,
bús magyar,
csontkupac,
kit kukac
rág, harap,
föld alatt,
és kiás
Messiás,
vagy más szent,
kit vár lent?
Optimizmus
A macska mindig a csapból iszik,
hiába teszek bögrében vizet
étele mellé, nem érdekli az.
Óvatosan eszem a reggelit,
belem nem bírja a forró teát,
kezdek macskámhoz hasonlítani.
Én verset írok, ő nyávogni kezd,
a különbség kettőnk között kevés.
Hol jön létre a felis sapiens?
Macskákkal teli világegyetem,
a Tejútból kortyolnak csillagot,
a Szót százféle hangon képezik.
Mi Jahvénak egykor nem sikerült,
megvalósítják a Jupiteren,
dorombolásuk elér ide is.
Macskavers
Nem maradok
egyedül,
cica, cica
ideül.
A kezemben
golyóstoll,
én írok, ő
dorombol.
Ki a költő,
ő vagy én?
Ül az asztal
tetején,
bököd, ugrál,
sose sír,
dorombol és
verset ír,
Harkály
Fák törzsén kapirgál,
férgeket eszik,
fanyűvő madárnak
másutt nevezik,
csőrét a kukacok,
nyüvek rettegik.
A kutya meg én
A kis vakarcs éleseket ugat.
Ugatása kísér az úton át.
„Ne mérgelődj!” – mondom kétszer neki.
Én tovább megyek, ő ugat tovább.
Ő nincsen odatúl
Apámról álmodom
mintha várna rám
ő ül az ágakon
füge lett talán
Ő mászik a füvön
hangya lett bizony
őt lélegzi tüdőm
víz lett őt iszom
tavasszá lett kigyúl
itt van mindenütt
ő nincsen odatúl
izzó heve fűt
Eleven fájdalom
én lettem apám
de kiről álmodom
és ki vár reám
Ő kérdez kérdezek
nem is én vagyok
elalszom ébredek
élek meghalok
Apámról álmodom
izzó heve fűt
ő ül az ágakon
itt van mindenütt
* * *
Kérdezem, faggatom,
mit csinál odaát,
amikor idenéz,
minálunk mire lát?
Mire megy el a pénz,
ki hazudik, ki lop,
a miniszter urak
keresete titok?
A szegény mit se kap,
uzsora öli meg,
télen odahaza
kivégzi a hideg.
Apám hümmög, felel:
„Vigyázz, fiam, vigyázz!”
Kutyájuk hívta így
Teréz asszony: „Vigyázz!”
Jó rejtek kellene,
amilyen Táncsicsé.
Ne írjak magyarul,
legyek inkább kiesé.
De apám kinevet:
„Maradj, fiam, magyar!”
Olyan lett a világ,
akár bús ravatal.
Mit mondjak még neki,
aki álmomban él?
Tél van, az ágakon
se rügy, se falevél.
Én is kopár leszek,
nem ébreszt hajnalom.
„Mit csinálsz odaát?” –
apámat faggatom.
Káprázat
Öreg Strausz Bamusban él,
benne vannak génjei.
„Dédunokám!” – mondaná,
sírva örülne neki,
mert aki nagyon örül,
annak könnye kipotyog.
Hol lennénk? Szigligeten,
hol kondérban hús rotyog.
Peti rakja a tüzet,
én az almákat szedem.
„Dédunokám!” – mondaná.
Törülgetem a szemem.
Éjszaka
Lidérchad érkezik,
szemhéjam zörgetik,
szemhéjam zörgetik,
megölünk reggelig.
Aludtál eleget,
nyisd ki a szemedet,
álmodat ne keresd,
örökre elveszett.
Fekszem az ágyamon,
verejték hátamon,
álmomat nem adom,
álmomat nem adom.
Töredék
Pendrive őrzi agyamat.
Agyam dobozban lakik.
Vizelni kell. Nehezen
botorkálok a falig.
Agyam e-mailt küld nekem.
Kérdez tőlem valamit.
Válaszolni kellene.
Válaszolni. Na de mit?
Hugo Chávez Frías
Ki tovább él holtan
Hugo Chávez Frías
fényjel mint ő hol van
Sose fog meghalni
vele együtt harcol
Bolivár és Marti
Irigykedve várok
ki védelmez minket
az éjszaka károg
Egy vezető kéne
csillagot kitűzni
csillagtalan égre
Gyökér ha lennék
Rügy, levél nélkül is szépek a fák
utamon,
őrzik a tavaszt, őrzik a nyarat
csupaszon.
Mélybe rejtőztek, élnek odalent,
föld alatt,
gyökerek őrzik, konok gyökerek
nyaramat.
Gyökér ha lennék, mélyben rejtező,
odalent,
védene engem érlelő humusz,
drága csend.
Jó hangyák között várnám a jövőt,
holnapom,
mikor az égről mosolyog megint
szép napom.
Kerek hold szólít, tegnapi remény
idenéz,
méhek keresik, vidám zümmögök,
hol a méz.
Rügy levél nélkül is szépek a fák,
csupaszon,
őrzik a tavaszt, őrzik a nyarat
utamon.
Fejfa
Simor András fekszik itt.
Tovább írja verseit.
Ha jönnek a kukacok,
nekik felolvasni fog.
Mikor?
Megint egy rossz vers! Miért nem tudom
megírni a fura gondolatokat, például
ezt: a negyedik emeleti folyosón
(unokalátogatóban) arra gondolok (nem is igaz!)
talán innét egyszer leugrom (nem ugróm le),
vagy azt: valaki mögém oson és leüt
(senki se oson mögém), egy másik:
koporsóban fekszem (persze élve), és
arra gondolok, ki kellene nyitni
(nem is fekszem ott), szóval ezeket
sehogy se tudom megírni,
itt másznak a sorok, hangyák a bolyba,
szonettboly, elégialyuk (dehogy!),
netán hangyahexameter daktilusokkal
(a fenébe!), megint egy rossz vers,
mikor fogom ezt megírni, mikor?
Sírbeszéd
Mindenki pótolható.
Mivé legyek?
Mennyi takony,
nem orr, Bakony
arc közepén,
mi vagyok én?
Két szemgolyó,
mire való,
törülgetem
szemüvegem.
Ez itt a kéz,
nem irokéz,
néger se, csak
netán arab.
Aztán a láb,
megy legalább,
de túl botor,
sokszor botol.
Vonszol tovább,
elnyel a láp,
vagy tengeren
visz életem?
Miféle út,
semmibe fut,
ház, csigaház,
kiver a láz,
alig vagyok,
a száj dadog,
csak kérdezek,
mivé legyek?
Lázadásra biztató
Drága Leendő,
örök Teendő,
távol is közel,
el sose veszel?
Huba, a sovány,
ül egy ág bogán,
nem Tabák, Tobak
kérdi: „Nincs konyak?”
Táncolnak felém.
Ok őrzik, nem én,
mindazt, ami volt.
Mennyi, mennyi holt!
Élő kellene!
Haragos fene,
Dühös fák alatt
lobbanó szavak.
Hozzatok jövőt,
falat, háztetőt,
mi emelkedik,
újra épül itt.
Nem tegnapi düh,
kissé keserű,
de friss, ébredő,
tevékeny erő!
Azt mondja Huba:
„Nem oda Buda!”
Ladányi vihog:
„Megvan a titok!”
Lesz még nyár, heves,
kasza, egyenes,
kigyúló mezőn
nem Werbőczi jön.
Lerázni a kínt,
lázadni megint!
Versek élivel
ír, ki győzni mer.
Ha a Nap kisüt,
fény gyúl mindenütt.
Égjetek, tüzek!
Nem kell szemüveg.
Drága Leendő,
örök Teendő,
távol is közel,
el sose veszel?
Nosztalgia
Felhő az égen.
Hová lesz? Nézem,
úgy száll, mint régen.
Dünnyögő
Leesik a fejem,
labdaként elgurul.
Úgy fekszem ágyamon,
mintha volnék tetem.
A párna ma kemény,
és forgolódni rossz.
Álmosan ébredek,
kinek zümmög remény?
A szegény marha bús,
egyre többe kerül.
Hal ugrál, ő vidám,
hisz olcsóbb, mint a hús.
Az ember csenevész,
ünnep nem várja őt.
Marhája gennyezik,
elpusztítja a vész.
Bújjunk a föld alá,
vagy lógjunk fenn a fán.
Betiltva víg napunk,
így élünk, ostobán.
A költő berekedt
Lila levendulák
számítógépemen,
hol találok ilyet
hazai földeken?
Kopárak a mezők,
nincsen szántóvető.
Aki volt, elszökött,
vagy őrzi temető.
Gólya kéményeken
többé nem kelepek
Dölyfös urak elé
közmunkás térdepel.
Rabszolgák serege
vonszolja az ekét.
Tehén helyett igát
húz újkori cseléd.
Sivár lett ez a föld,
búzát belé ki vet?
Fiúkat, lányokat
százezrével kivet.
London magyar falu,
ki onnét haza vágy,
annak távoli föld
nem selymes, sose lágy.
Hazátlan madarak
szállnak messzire el.
A költő berekedt,
többé nem énekel.
Másképp szólva
Nem oly becses az irhám,
hogy azt, ami van és készül
szavak nélkül kibírnám
hát szólok: „Levegőt!”, és
mint hajdani várvédő,
a versből, modem lőrés,
kilesek, hol az ellen,
epigramma-golyókat
lőni támad most kedvem,
jobb fegyver, Ady-féle,
elkelne, vágni, nyesni,
ahogy a kasza éle,
nádvágó kés Kubában,
ahová ma is vinne,
hajó ha volna, lábam.
Itt maradok és morgok,
erre telik manapság,
másképp szólva: simorgok.
A kávéról
Régen nem hat, csak három,
nem úgy, mint negyven éve,
nem hajladoztam akkor,
búza voltam, nem kéve.
Ma már csomóba kötnek,
visznek a csűrbe gyorsan,
de fénnyé leszek úgyis,
füzem a Napból lobban.
Kávézom a Tejúton,
rám brummog a Nagy Medve,
szaporázza majd léptét,
kit táncra biztat kedve.
Azután föl a Marsba,
Szaturnusz napja ott vár,
mi régi nyelven szombat,
fölösleges az oltár.
Puszta van, nincsen Mózes,
és csipkebokor sincsen,
Jahve lángja se szólít,
Pokolban él az Isten.
Aki enyém volt, hol van?
Elbújt, mint bolyba hangya.
Nem fél tőle az ördög,
jöttét nem jelzi angyal.
Belülről még vezérel,
mikor tanácsot kérek
Ilyenkor kezdek élni,
bőrömbe alig férek.
Igyunk akkor egy kávét,
az ötödik, elég is.
Hogy sok, mi sok, ki tudja?
A legszebb szó: a mégis.
Koncert
Mit csinál a kicsi sün?
Dalt játszik egy hegedűn.
Ránevet a méh: „Nini,
ez a sün Paganini.”
Darázs ül a rózsafán,
donog darázszongorán.
Csuda szép a zene itt.
Szívet, lelket melegít.
Szapphói strófák a szigligeti
vaskályhához
Kályha, hipp-hopp, lobban a tűz, begyújtunk,
rönkfa, lángolj, ég a hasáb, de szépek,
egyre jobb itt, még melegebb lesz, úgy ám,
Szigliget éljen!
Almafákon lesz rügy is, alma, mennyi,
majd befőzöm, dunsztos elég van, esszük,
akkor én rád gondolok újra, kályhám,
Szigliget éljen!
Május eljön, Barnus is itt szaladgál,
almafákról földre potyogtok, almák,
jó lesz itt, még jobb, amikor velem futsz,
Szigliget éljen!
Hívogató
Cinegék, pintyek,
magocskát hintsek?
Mennyi titoknok,
vígan csipogtok,
ti szóltok, százan,
fészketek házam,
ott ülök, nézem,
ki eszi mézem,
mi van a földön,
felfalták szőlőm.
Lesek, kinézek,
mondom tinéktek,
jöjjetek gyorsan,
szélben vagy hóban,
kutatni lesz mit,
morzsolok veknit,
magocskát hintek,
cinegék, pintyek!
Vendégvers
Fáj hallgatnom a híreket,
miket mélyemből énszavam hoz.
Mikor a világ hiteget,
imádkozom a vörös Naphoz.
Tavaszi vigalom
Táncol hangya, tücsök,
nekik hegedülök.
Zongorázik a rét.
léptet senkise vét.