RÓNAI PÁL

József Attila

Mikor középiskolás korunkban a magyar irodalom történetét tanultuk, hányszor nem találkoztunk ezzel a kifejezéssel:
    "a kortársak közönye". Nem tudtuk megérteni, hogyan volt lehetséges, hogy a magyar szellem legnagyobb képviselõi jóformán kivétel nélkül visszhang és megértés nélkül mint számûzöttek bolyongtak korukban és környezetükben: a Bánk bánról tudomást se vesznek a színmûpályázat bírálói és a szerzõ költségén  kinyomtatott példányok ott dohosodnak a kecskeméti nyomdában; Csokonai Vitéz Mihály vért köhög fiatal tüdejébõl a zsíros Debrecenben; Berzsenyi dohogva temetkezik vidéki kúriájába; Petõfi éhesen csavarogja be fél Magyarországot, a szavazók kiverik vidéki választókerületébõl s a konzervatív kritika beérkezett szóvivõi a hadseregbe és a korai halálba üldözik; Vajda Jánosra mint öreg különcre mutogatnak a pesti kávéházak törzsvendégei. Hányszor gondoltunk arra, ha mi éltünk volna velük egyidõben, kitaláltuk volna nagyságuk titkát, csodálatunkkal és szeretetünkkel megtöltöttük volna fájdalmas halálukat!
    De sajnos, úgy látszik, a kortársnak a lényéhez tartozik a süket fül, a tompa ízlés, a ködös szem. Élhettünk együtt korunk legkülönbjeivel, találkozhattunk velük nap nap után, olvashattuk, hallhattuk mûveiket, hiába: el kellett pusztulniuk ahhoz, hogy ráébredjünk, kik jártak közöttünk, mire vágytak, mit szenvedtek - s arra is, hogy milyen könnyû lett volna egy-egy szóval, egy gesztussal, egy cselekedettel megszépítenünk azoknak a sorsát, akik mostantól mindvégig egy nemzet életét szépítik.
    Ez a bûntudat kiterjed emlékezetünkre is. Szégyelljük magunkat, hogy nem õriztük meg tudatunkban minden percet, minden szót, amit tõlük kaptunk, hogy nem tudjuk bármikor felidézni mindazt, amit ránk bíztak, s amit nekünk kellene megmentenünk a megsemmisüléstõl. S ez a bûntudat annál erõsebb, hogy soha egyetlen magyar generációnak nem voltak olyan veszteségei, mint annak, amely 1900 körül indult neki az akkor még látszólag paradicsomi verõfényes, jóízû magyar életnek.
    Ha felidézem mindazokat, akikkel találkoznom adatott, s akikbõl csak egy csonka életmû maradt, akik elmentek, mielõtt beválthatták volna ígéreteiket s akiknek alakja mégis egyre nõ, látom, hogy én se voltam különb, mint a többi kortárs. De hogyan is éreznõk meg a nagyságot azokban, akik póz és álarc nélkül élnek mellettünk, leülnek asztalunkhoz a kávéházban, kölcsönkérik könyveinket, gyakran beavatnak mindennapi életük apró titkaiba? S most, hogy a tragikus vég egyszerre felmagasította õket, most tudom csak a kritikai szellem milyen kiváltságos csodája rejtõzött Szerb Antal szerény tanáros mosolya mögött, a polgári bátorság milyen végletét takarták Bálint György pislogó, rövidlátó szemei, a tiszta emberség milyen mélységei éltek Radnóti Miklós csendes, mosolygó szavai alatt... Õk s annyi mások: Gelléri Andor Endre, Molnár Ákos, Halász Gábor, Komor András, Pap Károly s még annyian, akiket közelrõl ismertem - kortársaim, barátok, akik most itt ülhetnének közöttünk, s akiknek hangját hallhatnók, ma testtelen nevek, elvont részei az örök magyar kultúrának, fiatal mártírok, kiket minden nap messzebb és feljebb visz.
    Bár József Attila elõbb s maga választott halállal pusztult el, emléke egyszer s mindenkorra összefonódott ezekével a vértanúkéval: s nem kétséges, hogy ugyanazok a bûnös erõk törték derékba az õ pótolhatatlan életét is.
    Egyszer láttam csak József Attilát a budapesti egyetem bölcsészeti karán. Úgy emlékszem, akkor már elég ismert volt a neve, nem is annyira versei révén, mint inkább azért, mert egy verse alapján perbe fogták: szakállas, szomorú arca megmaradt emlékezetemben. A folyóiratokban itt-ott olvastam verseit, de nem éreztem egy kivételes tehetség jelenlétét. Akkor figyeltem fel rá, mikor egy hosszabb cikkben kíméletlenül és gorombán megtámadta Babits Mihályt. Hogy mik voltak az eset elõzményei, nem emlékszem. A vádakról és a tónusról fogalmat adhat Egy költõre címû verse. József Attila Babitsnak fõleg az elefántcsonttoronyba-húzódást vetette szemére, azt, hogy idegennek maradt meg a kor problémáival szemben.
    Ez a vád igazságtalan volt. Babits az elsõ világháború idején egyike volt a keveseknek, akik szót emeltek a vérengzés ellen, és az ellenforradalom idején õ is az üldözöttek közé került: katedráját elveszítette, hazafiatlannak bélyegezték. Egy drága barátom, Szegõ Endre, aki ha nem pusztul el õ is a munkatáborban, ma a magyar kritika egyik mestere lenne, felháborodott az igazságtalanságon, és válaszolt József Attilának.
    Valamivel késõbb ugyanennek a barátomnak a családja albérletbe adott ki egy szobát Csáky utcai lakásukból. József Attila jelentkezett náluk albérlõnek. Körülbelül egy hónapig lakott ott. Barátom megpróbált vele közelebbi kapcsolatba kerülni, a cikkrõl és a válaszról is akart vele beszélni, de ekkor József Attila már keveset törõdött a világgal. Jóformán az egész idõt szobájába zárkózva töltötte, egész nap aludt. Ki tudja, milyen rémekkel, milyen gondolatokkal harcolt már akkor.
    Ma is elõttem van még az Estnek az az elsõ oldala, amely József Attila szörnyû haláláról adott számot. Szegõvel együtt olvastuk az utcán, megrendülve. A magyar közönség 99 százaléka akkor vett tudomást a költõ létezésérõl.
    Azután nehéz évek jöttek: a megalázások sorozata, a munkatábor, az emigráció. Csak most nemrégen találkoztam újra József Attila nevével és költészetével. Otthoni újságok és a hazulról jött rokonok elbeszéléseibõl tudom: õ lett az új Magyarország költõje. Az õ a mai fiatalságnak, ami nekünk volt Ady Endre 20-25 évvel ezelõtt.
    Az Ady-egyesület felkérése jó alkalom volt rá, hogy figyelmesen átolvassam József Attila összes költeményeit s most már magam is látom: az Adyval való ösz-szehasonlítás nem túlzás. József Attila a nagy, a legnagyobb magyar költõk közül való. Köztünk élt szenvedett és halt meg, de nem ismertük fel, nem láttuk meg, nem kerestük közelségét. Egy világnak kellett összeomolnia, hogy az õ ideje eljöhessen, vagy még inkább: egy egész társadalomnak kellett lesüllyednie a nyomor és a kétségbeesés szakadékába, hogy ott ráismerjen hivatott költõjére.
    Elsõ kötetének megjelenésekor még nem lehetett látni, melyen nagy és eredeti tehetség jelentkezik a magyar lírában. Ady hatása igen erõs, jóformán megsemmisítõ, mint már a verscímekbõl is látszik: Szerelmes keserû hazafiság, Nagy ajándékok tora, A vergõdõ diák stb. Meglepõ, hogy még proletárverseiben is Adyt utánozza a fiatal költõ, holott neki jóval több és közvetlenebb tapasztalata volt a nyomort illetõleg, mint Adynak, akit rendkívüli érzékenysége, a nagy mûvész emberi megértése közelített a proletárokhoz, de akinek sorsa teljesen különbözõ volt ezekétõl. Más versekben Kosztolányi Dezsõ hangja és ritmusa hangzik fel. Parasztanyóka címû arcképén az öreg parasztasszony úgy ül az ablaknál "sovány kezével lassan elmotoz, szentképet s egy fényképet nézeget", mint Kosztolányi húga, akit a bánat jegyzett el. Klasszikus formában és ódon frazeológiával fejezi ki még a legkorszerûbb gondolatokat is. Magyar hazáról, honfiakról ír, mikor Juhász Gyulához fordul s arra kéri, törõdjön szociális problémákkal.
    Az új hang talán Éhség címû versében hallatszik fel elõször. Ez a vers egy szinte teljesen tárgyilagos kép a parasztmunkások életébõl. A színek erõsek, a vonalak kemények, egyszerûek, minden szentimentalizmus nélkül. A részvét el van fojtva a sorok között, de mégis megkapó, maradéktalan.
    Az éhség József Attila centrális témája. Nem is lehet itt témáról beszélni: az éhség volt az õ számára a veleszületett életforma, a légkör, amely körülvette, a prizma, amin keresztül a világot és az életet látta. Az elõbb felolvasott verset
17 éves korában írta. De évekkel ezelõtt elsõ gyerekverse így kezdõdik:

"De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni."

    Húszéves korából való a Hét napja címû verse, amelyben a láz keveri a képeket, a forrongást és a kétségbeesést. Ez így végzõdik: "barátaim, hét napja nem ettem".
    Nagy költõnek kell lennie annak, aki a nyomorban, az éhségben, a tisztátalanságban, a reménytelenségben tud ihletet találni. József Attila ilyen nagy költõ volt. Nagy volt abban is, hogy nem próbálta meg költõivé szelídíteni, átfésülni a szegénységet, amely sokszor még akkor is durva, mikor gyengéd akarna lenni. Emlékszem, milyen felháborodás fogadta a hivatalos irodalom köreiben azt a verset, amelyben anyjáról így ír:

"Megszült Põcze Borcsa,
Kit megettek a fenék,
Gyomrát, hasát sorba
Százláb súroló kefék."

    Soha magyar költõ nem beszélt így az anyjáról, mondták, s ez igaz. Szörnyû versek ezek, s csak az a szörnyûbb náluk, hogy ez a magyar költõ nem tudott anyjára emlékezni anélkül, hogy egyúttal eszébe ne jutott volna az a feneketlen, reménytelen sötétség, amiben a szegény mosónõ leélte az életét és elpusztult.
    Ma tudjuk, mennyire szerette József Attila az anyját. A magyar költészet egyik remeke a Mama címû vers. Két-három nappal öngyilkossága elõtt írt versében sok csalódás között azt siratja legjobban, hogy nem válthatta be, amit anyjának ígért:

"Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat ígértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz."

    József Attila számára, aki egész életét mély nyomorúságban élte le, a nyomor nem véletlen esetlegesség, nem pittoreszk egyéni szerencsétlenség, de a nagy tömegek általános életformája. Sorra leltározza mindazokat, akiknek a puszta megélhetésért való küzdelem nem hagy más életcélt. Mondd mit érlel címû versében:

"Mondd, mit érlel annak a sorsa
ki maga él, maga keres;
levesének nincs sava borsa,
hitelt nem ád a fûszeres;
egy tört széke van, hogy begyújtson
repedt kályháján macska ül,
ritmust lóbál az ajtókulcson,
néz, néz s lefekszik egyedül?"

    Az éhség, a nyomor az ember legnagyobb ellenségei. Nemcsak, mert fizikailag tönkreteszik, de még inkább, mert megmérgezik, elölik benne a szépség szomját, a jóságot gyerekkorától fogva. Az egész magyar irodalom talán legkegyetlenebb verse az Iszonyat címû.
    Akiben ez a vers megfogant, nem lehetett más csak forradalmár. József Attila testtel-lélekkel a forradalom szolgálatába állt. S ami lehetetlennek látszott elõzõleg, rajta keresztül a szocializmus elvont elméletei, a gazdasági erõk ellentéteinek magyarázata költõi élménnyé váltak. A harcot elkerülhetetlennek látta, mindaddig,

"Míg megvilágosul gyönyörû
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erõket odakint s az
ösztönöket idebent..."

    Ebben a harcban, úgy látta, a költõnek megvan a maga pótolhatatlan szerepe.
    S ezt a szerepet betöltötte mindaddig, míg az idegbaja hatása alatt egyre súlyosbodó magányában nem veszített el lassankint minden kontaktust a többi emberekkel. Ez az ember, akiben annyi szeretet volt, hogy az egész emberiségnek jutott belõle, egyedül maradt, elszigetelten, az embersûrûs gigászi vadonban; ezt nem bírta elviselni, megölte magát.
    Amint szívszorongatóan, lélegzetelállítóan fájdalmas verseit olvassuk, látjuk, hogy József Attila öngyilkossága csak fizikai befejezése volt egy patologikus folyamatnak; hogy képzeletben már számtalanszor bejárta a végzetes sínekhez vezetõ utat. Már 17 éves korában írt elsõ kötetében megráz Részeg a síneken címû verse. A 29 éves korában megjelent Medvetánc-ban három évvel halála elõtt, a szörnyû kép minden részlete világos. Van itt egy költeménye, amelyben úgy dicséri az élet gazdagságát, hogy felsorolja mindazokat a lehetõségeket, amelyek közt az élõ válogathat. Így kezdi:

"Ezt a széket odább tolni
vonat elé leguggolni"
és így folytatja:
"Sár van, lábujjhegyen menni
Kalapom a sínre tenni"

    Engem temetnek címû versét, amelyben saját temetését mondja el, többször is megírta. S költészete csodálatos elmélyülése attól a perctõl kezdve következik be, mikor így elfogadta a halált. Ennek a jelenségnek a magyarázatát egy másik nagy magyar író adta meg, Kosztolányi, éppen az, akivel József Attila a legtöbb közösséget érezte. Világ vége címû novellájában elmondja, hogy általános kataklizma fenyegeti a világot. A tudomány akarva nem akarva elismeri, hogy még három nap van hátra. Esti Kornél részére ez a három nap a teljes felszabadulás ideje. Végre kiélheti igazi énjét, minden mellékes tekintet nélkül. "Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki teljesen fel van készülve a halálra s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el és mindenáron élni akarunk."
    Talán egy költõnkben sem volt még annyira a par excellence költõi képesség: mások életébe találni magát, érezni és szenvedni egy osztály, egy ország, az egész emberiség fájdalmát a maga súlyos és megoldhatatlan problémái mellett. Juhász Gyulához írt versében így jelölte meg a költõ sorsát:

"...vagdald föl meleg nagy szíved
s oszd ki ... az éheseknek."

A Külvárosi éj verseitõl, ahol egynek érzi magát a munkássággal

"Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!
És búvunk érte, mint az üldözött"

Hazám c. költeményén át, amely egyben vádirat és szerelmi vallomás, s ahol egy ország problémái súlyosodnak rá, az Emberiség megdöbbentõ soraiig

"Oh emberiség, kit törött anyám
szenvedni szaporított és nem értett!
Nem rettenek születni újra érted,
te két milliárd párosult magány."

költészete így tágul, érzékenysége így nõ folyton nagyobb körökben a végtelenig.
    Nem véletlen, hogy József Attila szocialista volt. Õt csak egyetemes megoldások vonzhatták, talán nem is annyira értelmi meggondolások alapján, mint inkább azért, mert a természet erõit, a világot mint egységet látta és élte. Sok verse azért nem érthetõ elsõ olvasásra, mert egyszerre tolulnak fel benne az egyazon percben létezõ életek, mozdulatok, zajok és történések s az õ egyéni énjét teljesen háttérbe szorítják.

"Lehet hogy hab vagy cukrozott tejen
lehet hogy zörej meredt éjjelen
lehet hogy kés vagy ónos víz alatt
lehet, hogy gomb vagy amely leszakad."

    Az ember tökéletes összeolvadása a világgal, a természettel, a többi emberekkel, egy nagy panteisztikus, vagy még inkább panhumanisztikus látomásban - ez József Attila forradalmi újítása a magyar költészetben. S ennek a tág világérzésnek mély forrásából fakadnak azok a végtelen gyöngédségû, csodás zenéjû szerelmes versek, amelyeket nem lehet elfelejteni, amelyekben két emberi lény szerelme megszûnik magánügy lenni s a kozmosz nagy eseményévé válik. L. Rög a röghöz
    Ilyen fejedelmi ajándékokkal halmozta el ez a szegény, szerencsétlen ember nemzetét, mely csak halála napján vett róla tudomást másképp, mint ellenségesen. S ha verseit elolvasva, ha életén elgondolkozva sírfeliratot keresünk neki, új értelmet nyernek Arany János már közhellyé koptatott sorai:

"Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl,
Hanem levetve, ami benne földi,
Egy éltetõ eszmévé finomul."
 

VOX HUMANA
 

BARANYI FERENC

Brecht egyik zenész fegyvertársa

Kurt Weillrõl

Annak idején Bertolt Brecht és Kurt Weill találkozása és szövetkezése a "zsák a foltját" tipikus esete volt - ezúttal persze mindenféle pejoratív felhang nélkül. Szándékaik ugyanis igencsak rímeltek egymással. Brecht úgynevezett epikus színházának az elidegenítés volt a lényege, és inkább alapozott az értelemre, mintsem az érzelmekre. Brecht színpadán korántsem kirajzolható ívû dráma zajlik a nézõk szemei elõtt, hanem mozaikszerû jelenetek egymásutánja, nehogy túlságosan beleélje magát a publikum abba, amit lát és hall. Sokféle eszközzel (feliratokkal, vetítéssel, táblákkal, stb.) operál még Brecht színháza, s mindez annak az érdekében, hogy a színház mágikus varázsa pillanatok alatt (és aztán folyamatosan) szertefoszoljon, s a társadalombírálat földönjáró, illúziómentes, tényszerû igazságai annál nagyobb hangsúlyt kapjanak.
    Kurt Weill törekvései hasonló irányban hatnak, csak éppenséggel a muzsika területén. Zenei nyelvezetét a song és a jazz elemeibõl alakította ki, ilyenformán valamiféle szatirikus-realisztikus zene az övé, nagyon is alkalmas arra, hogy Brecht társadalombíráló, a szociális igazságtalanságok ellen küzdõ színházának besegítsen.
    Brecht gyakori szerzõtársa 1900. március 2-án született, Dessauban. Már gyerekkorában próbálkozott zeneszerzéssel, ám az ehhez szükséges szakmai ismereteket csak késõbb igyekezett megszerezni, elõbb szülõvárosa fõzeneigazgatójánál, Bingnél. Aztán elvégzett egy szemesztert a berlini Zenemûvészeti Fõiskolán is, ahol az újromantikus szellemû Engelbert Humperdinck tanítványa volt. Húsz éves sem volt még, amikor Lüdenscheidben színházi karmester lett. Ezt követõen - Berlinbe visszatérvén - három évet tanult Ferruccio Busoninál, aki elsõsorban kiváló pianista volt, de zeneszerzõként is jegyezték.
    Weill ekkortájt - a húszas évek elején - kezdett rátalálni a saját hangjára. Eleinte hangszeres mûveket komponált, leginkább expresszionista stílusban. Aztán egyre inkább a zenés színház felé fordult az érdeklõdése, megteremtett valamiféle modern Singspielt, amely már-már megfelelt a musical comedy követelményeinek is. Átkomponált dalmûveit pedig "Zeitoper"-nek nevezte, amit idõszerû operának - vagy aktuális operának - lehetne fordítani.
    Ezeket a mûveket már fõleg 1926 és 1932 között alkotta. Párizsba 1933-ban, New York-ba 1935-ben emigrált. Itt fõleg a Broadway Theatre foglalkoztatta õt, stílusa ennek megfelelõen módosult is kissé. Revü- és filmzenéket is írt New York-ban, ahol 1950. április 3-án halt meg.
    Operái, operettjei, tankölteményei, song-játékai közül csak a fontosabbakat említem most: Der Protagonist, Na und?, Royal Palace, Der Zar lässt sich photographieren, Die Dreigroschenoper (Koldusopera), Happy End, Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny (Mahagonny város felemelkedése és bukása), Der Ja-Sager, Die Bürgschaft, Der Silbersee, Knickerbocker Holyday, The Lady in the Dark, Down the Walley, Street Scene, Lost in the Stars. Nem tudni milyen lehetett Zaubernacht címû balett-pantomimje, mivel partitúrája elveszett. Énekes balettje, a Die Sieben Todsünden des Kleinbürgers (A kispolgár hét fõbûne) viszont ma is hat még. Kantátája, a Der Lindberghflug (késõbb: Ozeanflug) érdemel még említést, filmzenéi közül pedig talán a One Touch of Venus.
    Fiatalkorában két szimfóniát, egy hegedûversenyt (fúvószenekarral!) és vonósnégyest írt. Számtalan Brecht-vers megzenésítése mellett, Rilke néhány költeményét is megzenésítette, zenekari kísérettel.
    Nem vitás, hogy világhírnevét a Brechttel közös vállalkozások alapozták meg: a Koldusopera, amely a tizennyolcadik századi Gay-Pepusch páros The Beggar's Opera címû mûvének szüzséjébõl készült 1928-ban, a Mahagonny, amely az 1927-ben írt azonos nevû Song-Spiel átdolgozása után vált operává 1930-ban, a Der Ja-Sager címû ifjúsági opera szintúgy 1930-ban, és a Kispolgár hét fõbûne címû énekes balett 1933-ban.
    Az életmû tehát nem kicsi. Ezért sajnálatos, hogy Weill mindinkább egy-mûves szerzõ marad még akkor is, ha a Mahagonny például itt-ott színre kerül azért (legutóbb Salzburgban, három évvel ezelõtt). És a Kuhn-Humain-Celea jazz-trió is hiába "haknizik" sikeresen Weill-melódiákból összeállított mûsorával: õt már csak a Koldusopera szerzõjeként tartja számon a világ.
    Nem azért, mintha eljárt volna mûvei felett az idõ. Éppen ellenkezõleg: közös alkotásaik Brechttel - amelyekben a kapitalizmust karikírozzák - ma még aktuálisabbak, mint valaha.
    Talán éppen ez az oka annak, hogy még tavaly, a kettõs évfordulón sem szedték elõ egyiket sem.
 

ÉVFORDULÓ
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

"Ünneprontás" Németh László centenáriumán

Talán nem végletes és vétkes önhittség úgy vélekednem, hogy az épp száz éve született Németh Lászlót én ismertem legjobban. Ma már aligha él valaki, aki régebben és közelebbrõl ismerte volna
    - még szeretetreméltó s értelmes lányai sem, akik - bocsánat! - még kis pisisek voltak, mikor édesapjuknak nemcsak mûveit, hanem õt magát is jól ismertem: sõt a negyvenes évek elejétõl 1973-ig mûveinek megjelentetésében is sok részem volt. Könyvtárat kitevõ életmûvérõl könyvtárnyit írtak, nem is rosszul, de a személyes kapcsolat megkövetelné, hogy vele kapcsolatos emlékeimet s észrevételeimet magam is rögzítsem, mint ahogy ez e pár sorban most is történik.
    Élete során az - lett volna - egyik kívánsága, hogy ami a róla írt - ismétlem, azóta könyvtárnyi - kiadványokban eleddig nem valósult meg: bõ válogatást adjanak közre egy gyûjteményben a róla és mûvérõl írt cikkekbõl, bemutatva, hogy miként vélekedtek róla a nyilasoktól a - nem is mindig rosszindulatú - marxistákig. Ebben a gyûjteményben helye volna annak a cikknek, amit legkisebb lánya írt, sok-sok szeretettel, de alapvetõen tévesen, sõt megtévesztõen.
    Hit és tudás Németh László életében - ez a cikk címe, megjelent pedig egy alig ismert orvosi lapban (Tál és Kendõ, 2000. június), magam is szinte véletlenül jutottam hozzá. Csakhogy bizony tendenciái miatt érdemes vele foglalkozni, épp a hamis kép miatt, amely különben más forrásokban is feltûnik. És ez Németh László istenessége. Szándékosan nem vallásosságról írok, mert a két szó eltérésében van a csúsztatás. Németh ugyanis, bár élete végén hír szerint vallásos indítékból szinte nyomás nehezedett rá, sose volt és lett istenhívõ. Orvos lévén következetesen természettudományos alapon állt, és a személyes istent, éppúgy mint bármely egyház teológiáját sose tudta elfogadni.
    Errõl nem egyszer nyilatkozott, ha így expressis verbis nem írta is le. Miért? Mert ezt a marxizmusnak tett engedményként fogadták volna. De épp a Kádár-korszakban mert írni bátran a vallás létjoga mellett, s ezzel kapcsolatos hatvanoldalnyi (!) tanulmányát  (A "vallásos" nevelésrõl), miután elõzetesen beszéltünk róla s megírására bíztattam, felelõs szerkesztõként én tehettem közzé a Kiadatlan tanulmányokban. Ebben õ a vallás pozitívumairól ír, anélkül, hogy a szükségképpen antropomorf, személyes isten létét, akár egyetlen sorban is elfogadná.
    Egy korábbi - rövidebb - tanulmányában (A vallási türelemrõl, 1954) ezt írja: "...magam, végsõ összegzésben, vallástalan vagyok". Filozófiáját pedig még korábban (1948) a részben szintén általam szerkesztett Puszták Népében közzétett, szándékosan "igénytelen" címû Összefoglaló a nyolcadikban tanulmánya foglalja össze, rögtön a bevezetésben így kezdve: "Mikor filozofáltak az európaiak? Azt láttuk: amikor a vallással baj volt." Az egész tanulmány egyértelmû.
    És most mit ír dr. Németh Csilla, aki szintén orvos, de megtért, mélyen vallásos, és ezt bátran be is vallja, - amihez joga van, sõt egyfajta tiszteletre is késztet. Ám az elfogadhatatlan, hogy hosszasan bizonygatja édesapja egyházi értelemben is vallásos voltát. Ez az, amiért e cikkét is érdemes lenne felvenni egy, a Némethrõl szóló sokféle, ellentmondásos gyûjteménybe. Elõször kiragad egy idézetet Németh említett 1962-es nagy tanulmányából, ahol is az író "bennem élõ s nem hitt Isten"-rõl szól, majd ezzel fejezi be: "a sejtjeimbe írt hithez eszem hitetlensége nem érhetett le". Lánya így folytatja: "...nem tudunk szembenézni a világban uralkodó bûn, a szenvedés és a halál kérdésével. Ezek a kérdések kizárólag Isten jelenlétében, Õvele közösségben dolgozhatók fel!" Végül apjáról: "Betegségében, hosszú szenvedése alatt bûnbocsánatot nyert, örök életet kapott. Hála érte az ajándékozó Istennek..."
    No de, mi a Németh László-i "vallás" valójában? Az ember biológiailag determinált közösségi törekvése (erre vonatkozik "a sejtjeimbe írt hit" + a társadalom követelményeinek megfelelõ "kategorikus imperativus". Filozófiai nézetei különben nem annyira Kanthoz, mint inkább Baconhoz, Hume-hoz és Russelhez kapcsolódnak - lényegileg pozitivista álláspontot képvisel, amely elismeri, hogy a "vad" ösztönök s az agresszivitás megfékezésére jó (lehet) a vallás, amit a huszadik század felvilágosult, természettudományosan képzett embere elnézhet, sõt megbecsülhet, de magára nézve filozófiailag elfogadhatatlannak érez (noha szintén "vall" valamit s azt saját "vallásának" is nevezheti).
    Itt kell még idéznem azt, amit szintén 1948-ban egy beszélgetés alkalmával
    - jól megjegyeztem - így fejezett ki:
    "A vallás - filozófiai gólyamese, gyermeki magyarázat a világ és a társadalom dolgaira a gyakorlati erkölcs érdekében." (Noha a dialektikus materializmust sem tudta elfogadni.)
    És még egy személyes emlékem. Anyám, akirõl az Égetõ Eszter (eredetileg: Õrültek) hõsnõjének fõ vonásait mintázta, a maga halk és szerény - egyáltalán nem hitvalló - módján vallásos volt (amibõl a regénybe semmi bele nem került, mert Németh hõsnõjében tudatosan vallástalan "szentet" akart ábrázolni). Egyszer azonban (még 1946-ban) anyám így sóhajtott fel: "Hogy lehetne elviselni az életet, ha az ember nem tudná, hogy van egy másik, jobb világ..." Németh erre mosolyogva, de komolyan ezt mondta:
    - "Egy másik világ? Még csak az kéne!"
    Nyolcvan évesen, negyedszázaddal túlélve õt hadd tegyem hozzá: ebben maradjunk!
 

ZENEMÛVÉSZET
 

ITTZÉS MIHÁLY

Fél évszázad a magyar zenei
köznevelésért

Ötven éves a kecskeméti Kodály Iskola

Amikor 2000. október 27-én a kecskeméti Kodály Iskola ötven éves jubileumát ünnepelték, kevesebbrõl és többrõl is volt szó, mint e sokrétû zenei nevelõmunkát végzõ intézmény évfordulójáról. "Kevesebbrõl", mert a mai négy-tagozatú iskola csak fokozatosan alakult ki az évtizedek során, illetve kapta meg hivatalos "jogosítványait"; többrõl (s ezt nem kell idézõjelbe tennünk), mert nemcsak egy iskola, hanem egy iskolatípus létrejöttére is emlékezhettünk.
    Már a "születésnap" dátuma is rendhagyó: "az újszülött nem idõre jött világra". Hiszen egy iskola indításához a feltételeknek már a szeptemberi tanévkezdés elõtt meg kell lenniük. Ez a szokásostól eltérõ iskolakezdõ dátum is mutatja, hogy gátló körülmények késleltették megszületését, a tanítás megindulását. Az elsõ ötlet felvetõdésétõl a megvalósulás kezdetéig legalább másfél éves és bizony rögös út vezetett...
    Sokan úgy tartják, hogy Kodály Zoltán hozta létre az ének-zenei iskolákat, vagy legalábbis az elsõt Kecskeméten, a szülõvárosában. Õt magát kell hiteles tanúnak elfogadnunk. 1967-ben, kevéssel halála elõtt egy nyilatkozatában ezt mondta: "Különösen tíz-tizenkét éve figyelem az éneklõ iskolát, ezt egyedül Nemesszeghy Lajosné energiája hozta létre, Békéstarhos példájára, és immár sikerült középiskolává fejleszteni."
    Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta (1923-1973) rövidre szabott életének felét szánta arra, hogy Kodály Zoltán alapelveit a gyakorlati iskolaszervezésben megvalósítsa. A módszertani hátteret - Kodály koncepciója mellett - Ádám Jenõ útmutatása és saját több éves pedagógiai gyakorlata adta már az induláskor. Ekkor - bár beszélgetésekbõl, írásbeli tervezetbõl némi tudomása volt Kodálynak arról, mi is készül Kecskeméten - még mintegy próbára bocsátotta a lelkes fiatal tanárnõt, s csak hetvenedik születésnapjának kecskeméti ünneplése alkalmából kereste fel az akkor már két éve mûködõ énekes osztályokat. Ettõl kezdve segítette többek között a hivatal packázásaival szemben is az iskolát és igazgatóját, s rajtuk keresztül azt az ügyet, melyre maga is feltette életét: a zenében (is) mûvelt Magyarország megteremtését, közvetlenül pedig a kecskeméti mintára szervezõdõ új iskolákat (Veszprém - 1953, Budapest - 1954 és így tovább). Szerencséje is volt az új kezdeményezésnek, hogy viszonylag hamar követõkre talált, s 1956-tól már miniszteri rendelet szabályozta az ének-zenei általános iskolák alapítását. Így aztán nem járt úgy, mint az énekre alapozott zenepedagógiában neki példát mutató, Gulyás György alapította békéstarhosi tehetség-gondozó iskola, melyet nyolcévi virágzás után 1954-ben takarékossági okokra hivatkozva egy tollvonással megszüntettek.
    A szinte mindennapos küzdelem a létért néhány év után már a múlté lett, de létjogosultságát mégis hol protokoll-feladatok vállalásával, hol élenjáró úttörõmunkával, s állandóan a mérhetõ tanulmányi eredményekkel kellett az iskolának bizonyítania. Nemesszeghynének azonban maradt arra figyelme és ereje, hogy a nem kötelezõ hangszertanulás feltételeit is megteremtsék a gyerekeknek, aztán meg arra, hogy a méltatlanul nyomorúságos körülmények közül kikerüljenek, új iskolaépülethez jussanak. Ez utóbbiban kapott Kodály Zoltántól hathatós segítséget. A Tanár úr személyes pénzbeli adományával és pedagógiai mûvei jogdíjai egy részének átengedésével is, de ami talán ennél is fontosabb és hathatósabb volt szavainak súlyával, a hivatalosok sürgetésével, az ügynek való megnyerésével segítette a terv megvalósulását, így 1964. február 17-én maga avathatta fel a kecskeméti Katona József tér sarkán, a színházzal átellenben álló új épületet. Érdemes idézni néhány mondatot avatóbeszédébõl.
    "...Emlékezetes napot élünk. Ez nem egyszerûen egy új épület felavatása, hanem fordulópont a magyar mûvelõdés történetében." - kezdte beszédét. A továbbiakban leszögezte: "ez az iskola nem zeneiskolának készült, és nem ismételhetjük eléggé, hogy nem zeneiskola, mint még ma is tévesen hiszik sokan. De ez az elsõ iskola, amely szervesen beépíti a zenét az általános emberi mûveltségbe. Mindent tanítanak itt, sõt egyes dolgokat jobban, mint másutt. Itt megtanítják arra a tanulókat, hogy aki zenével indul az életbe, az evvel bearanyozza minden késõbbi tevékenységét. Az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon.
    A zene táplálék, vigasztaló elixír. A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.
    Innen azzal a tudattal mennek ki az életbe, hogy zene nélkül nincs élet."
    Nem kevésbé jellemzõ és fontos azonban a folytatás.
    "Igaz: van egy másféle zene is, ami nem életet ad, csak mámort és kiábrándultságot. De hisz éppen az az egyik magasztos feladata az ilyen iskoláknak, hogy ettõl a zenétõl megóvja a gyermekeket azzal, hogy rászoktatja a jóra. Akkor azután már nem árt nekik a rossz.
    Általános tapasztalat, hogy ezek az iskolák minden más tárgyból is jobb eredményt mutatnak föl.(...)"
    1967 decemberében születésének
    85. évfordulóján már csak emlékezni tudtak a kecskeméti iskolában a márciusban elhunyt Mesterre, s elkötelezettségüket bizonyítani azzal, hogy felvette az Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium Kodály Zoltán nevét (amit õ elhárított életében, fontosabbnak tartván, hogy szellemében dolgozzanak, s esetleg ne csak formálisan a neve alatt).
    1964-ben a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága (ISME) budapesti konferenciáján bemutatkozó magyar csoportok, köztük a kecskemétiek, végképp felkeltették a külföldi zenepedagógusok érdeklõdését a magyar módszerek és eredmények iránt. Egyre többen érkeztek hazánkba, s így Kecskemétre is. A Nemesszeghy Lajosné és az általa vezetett iskola is mind nagyobb szerepet vállalt a bemutatásban, a külföldiek módszertani oktatásában. Ma már nyugodtan mondhatjuk, ez egyenesen vezetett az 1970-ben megrendezett elsõ kecskeméti Nemzetközi Kodály Szemináriumhoz, s a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet megalapításához 1973-ban (2000. szeptember 29-én már megnyitásának, felavatásának negyedszázados évfordulóját ünnepelte ez az intézmény is.)
    A kecskeméti Kodály Iskola - mert most már hagyományosan csak így emlegetik ország-, sõt világszerte - küzdelmekkel és sikerekkel teljes indulásáról, szervezeti és tartalmi fejlõdésérõl hû képet rajzol Szögi Ágnes, címében Kodály Zoltán 1957 decemberében mondott s azóta valóra vált jóslatát idézõ könyve: "Ez az iskola valaha Kecskemétnek dicsõsége lesz" (Kecskemét: Kodály Intézet, 1994). Már a könyv alcíme sejteti, hogy nem szokványos iskolatörténetrõl van szó. Tárgyát így határozta meg a szerzõ, hajdan maga is az iskola növendéke, ma - több mint két évtizede - a Kodály Intézet munkatársa, kutatója:
    "A kecskeméti ének-zenei iskola elsõ évtizedei (1950-1973) összefüggésben a korszak mûvelõdéspolitikai és zenepedagógiai törekvéseivel". Ha valaki az ötvenes-hatvanas évek pedagógiájával foglalkozik, még ha nem is kifejezetten a zeneoktatás szempontjából, nélkülözhetetlen forrásmunkát vehet kézbe e kötettel. Elsõsorban a (dokumentumok "beszélnek" Nemesszeghy Lajosné erõfeszítéseirõl s az iskola munkájáról, s éppen ez adja meg igazi értékét, hitelét a könyvnek.
    Az október végi ünnepségek mellett az ötvenedik évforduló megemlékezéseit tette teljessé az iskola évkönyve, amelyben hiteles tanúk - az iskola volt növendékei, tanárai és a mai vezetõk - számolnak be élményeikrõl és mutatják be az intézmény mai szerkezetét, munkáját. Hétszázötven diák tanulhat a tizenkét évfolyamos iskolában, melyet hivatalosan Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Zeneiskola és Zenemûvészeti Szakközépiskola néven jegyeznek. Lassanként már legfiatalabb tagozata, a zenemûvészeti szakközépiskola is két évtizedes múltra tekinthet vissza. Amikor ez a képzési forma elindult, akkor költözött az Újkollégiumnak nevezett épületben az iskola, majd 1996-tól most már talán végleges helyén mûködik, ideálisnak mondható körülmények között.
    Ugyancsak az évfordulóra készült el a Psalmus humanus címû kötet (Püski). Szerzõje-szerkesztõje K. Udvari Katalin budapesti zeneiskolai csellótanár, aki 1958-ban az elsõ nyolcadik osztály tanulójaként búcsúzott a kecskeméti énekes iskolától. Az alcím ezt ígéri: Ének-Zenei Általános Iskola, Kecskemét, 1950, de ennél térben és idõben többrétû, gazdagabb az anyag. A szerzõ számos visszaemlékezést, véleményt gyûjtött egybe, de nemcsak a szóban forgó iskolára vonatkozóan, hanem általában Kodály zenepedagógiai eszméire, a zenei nevelés fontosságára s végül de nem utolsó sorban közvetve vagy közvetlenül magára az iskolatípusra vonatkozóan is. Talán túl sokféle is lett a tartalom s a szerkesztés egyenetlenségei megnehezítik a könyvben való tájékozódást. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a mai értéktévesztõ és értékvesztõ világunkban ráirányítja a figyelmet a magyar nevelésnek, oktatásnak egy olyan területére, amely az évtizedek folyamán elismert értékké vált, s ma mégis a pusztulás, de legalábbis a nagymérvû tévesztés jellemzi. A nyolcvanas évek közepéig-végéig ugyanis - minden külsõ és belsõ vita és probléma ellenére - az ének-zenei iskolák száma nõtt, egészen kétszáz fölé. Vagyis tudomásunk szerint Budapest minden kerületében volt legalább egy, s az ország szinte minden jelentõsebb településén, beleértve kisvárosokat és nagyközségeket, volt ének-zenei iskola. Ma pedig már csak körülbelül annyit számlálhatunk, mint amennyi Kodály Zoltán halálakor, 1967-ben volt, alig több mint százat.
    Kodály idealista volt, amikor meghirdette programját a zenei írás-olvasás elemi szinten való általánossá válásáról, a mindenkire kiterjedõ zenekultúra megalapozásáról a 2000. évig, ami azonban csak kezdet lehet "a távol jövõben felénk derengõ magyar zenekultúrának" (1947), s az a meggyõzõdése, "hogy idõvel minden iskolánk ilyenné alakul (vagyis mindennapos énekórával megáldott lesz), mire általános lesz az a tapasztalat, hogy ahol a zene egyenrangú tárgy, minden tárgyat könnyebben és jobban tanulnak a gyermekek" (1967).
    Várakozásait, reményeit a jövõ vagyis a mi mostani jelenünk nem igazolta. Téves és naiv lett volna a program? Vagy "csak" a körülmények esküdtek össze megvalósítása ellen? Talán mégsem volt az évtizedek során - a nem túl sok legjobb, leghatékonyabb kivételtõl eltekintve - az énekes osztályokban folyó munka olyan mély és maradandó hatású, hogy legalább az elért számbeli eredmények megõrzését biztosította volna? Volt-e valaha olyan mûvelõdési kormányzat, amely teljes mélységében átgondolta volna és magáévá tette volna Kodály eszméit és a felmérésekkel is igazolt eredményeken felbuzdulva felesküdött volna az ének-zenei köznevelés általános fejlesztésére, segítve a "vállalkozás" sikerét a megfelelõ mennyiségû és minõségû pedagógusképzéssel, az óvodától a középiskolai oktatási feladatokig? Tettünk-e eleget az elüzletiesedett, mindent lehengerlõ "zeneszolgáltatás" ízlésromboló hatása ellen? Figyeltünk-e eléggé a figyelmeztetésre? "Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettõl csak az ének szelleme véd meg."
    Ha pesszimistán közelítjük meg a kérdést, már akár most azt mondhatjuk, hogy itt van nyakunkon ez a korszak, az út vége... Ha optimistán, akkor talán élhet bennünk a remény, hogy mindig lesznek olyan nevelési mûhelyek és elhivatott mûvész-pedagógusok, amelyek és akik az ötven esztendõs, sok küzdelem, szívós akarások és nagy áldozatok árán, de töretlen hittel megteremtett eredményeket, s úgy általában azt a mûvészi-zenei hagyományt - humanista szellemiség és a nemzeti örökség ápolóiként - átmentik az új évszázadba, az új évezredbe, amely nélkül szegényebbek lennének utódaink. Mit kívánhatnánk hát az elsõ ének-zenei (általános) iskola ötvenedik születésnapján mást, mint hogy hadd õrizze mennél több iskola az ének szellemét - Kecskemét példájára!
 

MÛHELY
 

ANTAL BARNABÁS

Impresszió 17 szótagban

A haiku

Európa a 19. század második felében kezdte ténylegesen megismerni Japán mûvészetét, elsõsorban a festészetét.
Van Gogh és kortársai lelkesedése a fekete tusrajzok és a színes fametszetek iránt az újonnan felfedezett távol-keleti országra irányította a figyelmet. A nyelvi korlátok és nehézségek leküzdése után az 1900-as években megjelentek a nyugati nyelvekre fordított elsõ haiku-kötetek és irodalmi szenzációként ünnepelték az "impresszionista epigrammákat". Azóta fordítói kötetek százai láttak napvilágot, de felmerül a kérdés, hogy a japán verselés egyes - nyugati - költõi és mûfordítói mennyire értik és követik a haiku poétikai hagyományait.
    A haiku irodalomtörténeti elõzményei hosszú évszázadokra nyúlnak vissza. Tudvalevõ, hogy Japán igen sokat merített a kínai kultúrából, de tévedés lenne azt gondolni, hogy pusztán szolgaian másolt. Kína hatását soha nem lehetett figyelmen kívül hagyni, de amit Japán átvett, azt mindig "japanizálta", vagyis a maga sajátosságainak megfelelõen átalakította. Nem mentes a kínai költészeti hatástól a japán népdalokból kisarjadó tanka (vagy vaka) versforma, amely a
    7. században alakult ki, és igen gyorsan népszerû lett. A tanka ötsoros vers, szótagszáma 5-7-5-7-7, más formai megkötés nincs. Az elsõ három sor rendszerint egy természeti rajz, egy felvillantott látvány, egy élmény, pillanatnyi benyomás rögzítése, közlése. Az ezt követõ két sor mintegy lezárása, "magyarázása" ennek az expozíciónak. A középkorban aztán szokássá vált költõtársaságokban, illetve baráti összejöveteleken a közös versírás. Valaki elkezdte három sorral, a következõ kiegészítette a fennmaradó két sorral, majd erre reflektált a harmadik újabb három sorral, majd a negyedik ismét két sorral folytatta és így tovább. Ebbõl a szokásból alakult ki a láncverselés, vagyis a renga. Idõvel elhagyták a lezáró két sort és létrejött a haiku, bár ez az elnevezés csak a 19. századtól használatos, egészen addig a haikai, illetve hokku kifejezéssel jelölték. A 17. század elejére már széles körben elterjedt volt Japánban.
    Látható tehát, hogy szinte ezerévnyi átalakulás után vált a haiku a japán költészet legjellemzõbb, legkedveltebb mûfajává. Legnagyobb mestere Matsuo Bashó (1644-1694), aki élete nagy részét úton töltötte, akár egy vándorló szerzetes és hosszú barangolásai közben több ezer költeményt szerzett. Mûvészetének legnevesebb követõi: Yosa Buson (1716-1783) és Kobayashi Issa (1763-1827) voltak.

Formai és tartalmi hagyományok

Tudvalevõ, hogy a haiku 17 szótag, soronként 5-7-5 szótagszámmal. De az íratlan szabályok szerint a költõ nem írhat bármirõl; ámbár elég nehéz is lenne ilyen röviden bemutatni bonyolult lelki rajzot, vagy heves szerelmi vágyat. Az emberi érzések és kapcsolatok megjelenítésére más irodalmi mûfajokat használtak a japánok: a nó- és kabuki drámákat, valamint a monogatari-kat (történeti elbeszélés).
    A haikunak nincs versmértéke, rímpárja is csak ritkán, mintegy véletlenül. Zeneiségét, ritmusát a meghatározott szótagszámú sorok szabályos váltakozása és a vers hangulatának megfelelõ magán- és mássalhangzók adják. A versforma tartalmi jellegzetessége, hogy nem leíró, nem elbeszélõ, hanem "csak" tényszerûen felmutat egy természeti képet. "A mályvarózsák / a nap útját követik / Esik az esõ." Való igaz, hogy ez így elsõ hallásra prózainak hat. Ne gondoljuk azonban, hogy a haiku rövidsége rejtett értelemmel bír; pusztán ember és természet (környezet) kapcsolatának szemlélete.
    Hasonlóan a haikuhoz más japán mûvészetek is egyszerûnek tûnnek az európai szemben. Gondoljunk csak a tusfestészetre, ahol néhány ecsetvonással kész a festmény, vagy a nó színdarabra, ahol nincs mimika, mert álarcot használ a színész, és nincs gesztikuláció, a játék lassúnak, vontatottnak, szinte mozdulatlannak tetszik számunkra. Nem így a japánoknak; számukra egy festmény, egy színdarab, egy tanka vagy haiku alkalom a rácsodálkozásra, a szemlélõdésre, az elmélyülésre. A távol-keleti ember mentális világszemlélete más, mint a miénk. Az európai költészet rímekkel, jambusokkal, idõmértékkel él; leíró, cselekvõ, és átüt rajta a költõ személyisége. Ezzel szemben a haiku felvillant egy természeti állapotot, vagy egy hétköznapi történést - bármiféle minõsítés nélkül. A japán poétika ezt a felmutató jelleget a sono-mama ("éppen ilyen") kifejezéssel jelöli:

Rizshántolásból
hirtelen a holdra néz
a parasztgyerek.
(M. Bashó)
Alkonyi tücsök.
Utoljára kivillan
a tóra a nap.
(K. Issa)

(Tandori Dezsõ fordításai)

    De hogyan lesz ebbõl költészet? Az olvasó teszi azzá úgy, hogy megéli és továbbéli a verset, hiszen a rövid három sor csak elindít benne egy gondolati, érzelmi asszociációt. Ezért a haikut nem elég olvasni; látni, hallani, érezni is kell. Az olvasónak "lelki szemeivel" látnia kell, hogy a holdfény szikrázik a havon; hogy a cseresznyevirág pörög a tavaszi szélben, stb. A költõ tényszerû közlésébõl mindenki a saját vérmérsékletének, érzékenységének, hangulatának megfelelõen kibontja, kitágítja magának a verset; tehát költõ és olvasó együttesen teszi a haikut költészetté. Kosztolányi Dezsõ írta haiku fordításaihoz a következõket:
    "A haikut... az európai epigrammákkal vetették egybe, de az csak külsõleg - a tömörségével, a szûkszavúságával - emlékeztet. [...] A haiku egy természeti rajz, egy rajz körvonala, utalás egy festményre, vagy ennek a festménynek csak a címe[...] A természeti rajz mögött - melynek mindig pontosnak, valószerûnek kell lennie, lírai közlések nélkül - egy másik rajz is van, egy lelki rajz. De ez nem a költõ lelki rajza, hanem általános emberi - mondjuk - az olvasó lelki rajza. [...] A költõ háttérben marad, a vers mögött, az érzése mögött, s egy rajzot nyújt át az olvasónak. Ezt a rajzot az olvasó világítja át érzésével, s ekkor kiszínesedik..."
    A fentebb írtakra érzékletes példa a következõ vers: "A bronzharangra / pillangó telepedett. / Alussza álmát." Ha magunk elé képzeljük ezt az "állóképet", érezzük, hogy ennél azért több. Elõször a mozdulatlanságban fedezzük fel az elsõ ellentétet: a hatalmas, súlyos, vaskos harang és az apró, pihekönnyû pillangó békés nyugalmát, amely örökérvényûnek tûnik. Ám egy idõbeli ugrással megjelenik a második ellentét: a harangot megkondítják, s a pillangó felriadva elillan. Amint a harang lassan jobbra-balra kileng, halljuk zúgását, s látjuk a lepke néma és gyors szárnyverdesését: vége a csendes nyugalomnak, amíg szól és mozog a harang. Ez a vers jelképe lehet a múlandóságnak és a körforgásnak.
    A haikuk íratlan tartalmi követelménye általában, hogy valamely évszak tipikus hangulatát adja vissza, megemlítve az évszakra jellemzõ növényt, vagy állatot. Tavasz: szilva- és cseresznyevirág, csalogány, béka és a szél; nyár: szúnyogok, tücskök, kakukk, kabóca, mákvirág és a nap; õsz: a színpompás falevelek, krizantém, a költözõ madarak és az esõ; tél: varjú, vadkacsa, retek, csupasz ágak, hó és a hold. A legtöbb japán antológia nem irodalmi korszakok vagy szerzõk szerint csoportosítja a haikukat, hanem a négy évszak szerinti beosztásban. Jobban mondva Japánban az újévet szinte külön évszaknak tekintik, ami náluk február eleje.
    Haikut fordítani európai nyelvre igen nehéz, még a legjobb fordítások is csak megközelítõleg tudják visszaadni lényegét és hangulatát. A nyugati nyelvekben az igéket és fõneveket sûrûn körülveszik a névelõk, segédigék és prepozíciók, ezért szinte lehetetlen 17 szótagba sûríteni a haiku tömör tartalmát. Erre a magyar nyelv - talán - alkalmasabb. A japánban nincs névelõ, nincs többes szám, sokkal kevesebb a grammatikai kötõanyag; majdnem hogy mozaikszerûen követik egymást a szavak. Ezeknél a sajátosságoknál fogva a japán nyelv nem igazán alkalmas a rímes, az idõmértékes vagy a hangsúlyos verselésre; talán éppen ezért is alakulhatott ki a haiku-forma. Ezt leginkább egy példán keresztül tudnám megvilágítani:

Asagao ni
tsurube torarete
moraimizu.
(Kaga no Chiyo)

Hajnalka kúszott
kútunk láncára. Vizet
máshonnan hozok.
(Rácz István fordítása)

    Az asagao a hajnalkának megfelelõ növény, szó szerint: "reggeli arc"; a tsurube vízhúzó eszköz (a kút lánca vagy kötele); a torarete jelentése: megfogni, (bele)kapaszkodni; a moraimizu pedig összetett szó, a mizu fõnév vizet jelent, de a "moraimizu" már ige, azt fejezi ki: a szomszédtól (máshonnan) hozni vizet. A költõnõ vízért megy a kútra, de gyönyörködve veszi észre a kútláncra tekeredett hajnalkát. Húzzon vizet a kútból, letépve ezzel a csodás virágot? Nincs hozzá szíve, így inkább a szomszédba megy vízért. Gondoljunk bele, hogy ezt az egyszerû élményt bármelyik európai, lírikus költõ hány sorban, milyen formai és nyelvi gazdagságban írta volna meg, bõven ellátva hasonlatokkal és metaforákkal a verset. Kosztolányi sem tudta megtagadni európai és lírikus gondolkodásmódját fordításaiban. Érdeme ellenben a lelkes úttörõmunka és a páratlan érzékenységû beleérzõ készség, amivel a legtöbb haikunak visszaadta a hangulatát, ha nem is 17 szótagban. Tandori Dezsõ mûfordításai sokkal közelebb állnak az eredeti jelentéshez, és az 5-7-5 szótagú tagolást is betartja. Összevetésként ugyanaz a Bashó-vers kettõjüktõl:

A száraz ágon komoran idõz
egy óriás, fekete holló.
Megjött a õsz.
(Kosztolányi)

A száraz ágon
varjú telepedett meg.
Õsz van, este van.
(Tandori)

    Érezhetõ a különbség: Kosztolányi fordítása túl lírai, túl sötét, komor és érezhetõ a Poe-i hatás. Mindezzel együtt nagyon jó vers, de inkább epigramma, mint haiku. Tandori közelebb visz az eredetihez, fordítása nem annyira végletesen lemondó, jobban megragadja a japán ember viszonyát az elmúláshoz.
    Halál elõtti búcsúversek
    A jisei kifejezés a sokszor közvetlenül a halál elõtt haiku vagy tanka formában írt verseket jelöli. A Távol-Keleten nem olyan végleges és félelmetes a halál közelsége, mint a nyugati kultúrákban. (Gondoljunk például a szamurájok harakirijére). A haikut egyszerûsége, letisztultsága, és a japánok természetszeretete révén - mint a japán mûvészeteket általában - igen mélyen áthatja a zen-buddhizmus. Így a halálra - utazásra, mely a következõ világba vezet - szinte derûs nyugalommal készülnek. A jisei korántsem végrendelet, hanem egy utolsó gesztus az itt maradókhoz, ami a legtöbbször ugyanolyan életteli, mint bármelyik haiku. A halálra készülõ vagy haldokló ember nem ragaszkodik görcsösen múlandó életéhez, és nem fájlalja, hogy véget ér. Ez a szemlélet az "újra testet öltés"-ben vagy lélekvándorlásban való hitükkel is magyarázható. A zen szerint, aki úgy hal meg, hogy erõsen ragaszkodik az élethez, vagy a megmentést egy következõben reméli, az még nem világosodott meg. A megvilágosodás a tudatnak olyan állapota, amely mentes a teoretikus gondolkodás kötöttségeitõl. Végezetül három példa a jisei-re:
    Okano Kin'emon Kanehide, a "negyvenhét szamuráj" egyike, 24 évesen a harakiri (vagy szeppuku) elõtt írt verse:

Az utolsó éj
havas mezõi felett -
szilva illata.
(Somogyvári Szabolcs fordítása)

Taigen Sofu zen-szerzetes, 60 évesen egy tankát hagyott hátra (sajnos magyarul lehetetlen visszaadni ennek a versnek a formáját):

Életem tükrét arcomhoz
emelem: hatvan év.
A képet egy ütéssel összezúzom -
A világ mint mindig;
minden a helyén.
(Somogyvári Szabolcs fordítása)

    Ezekbõl a versekbõl is látható, hogy a haiku mûfaja mennyire életteli, természet közeli, gondolatébresztõ, érzelem keltõ és megindítóan emberi - mindenképpen érdemes a megismerésre és az olvasásra.
 

MÉRLEG
 

W. PAUL COCKSHOTT - ALLIN F. COTTRELL

Érték, piacok és szocializmus

II., befejezõ rész

Szocializmus és érték

A fentebb megadott definícióból az következik, hogy az érték minden társadalomban létezik, ahol van társadalmi munkamegosztás, és ezek közé kell számítanunk a szocializmust is. A kérdés az, hogyan jelenik meg az érték egy szocialista gazdaságban. Közvetetten kell-e megjelennie, a csereérték közvetítése révén, vagy pedig megjelenhet közvetlenül is, mint a munkaidõk közötti viszony?
    Marx - kétségtelenül - azt látszik gondolni, hogy egy szocialista társadalomban az értékviszonyok közvetlenül, láthatóan mint munkaidõk közötti viszonyok fognak megjelenni:
    "Képzeljük most el [...] a szabad egyének egy társulását, akik munkájukat a közös termelés eszközeivel végzik, ahol az összes különbözõ egyének munkaerejét tudatosan mint a közösség kombinált munkaerejét alkalmazzák. Robinson Crusoe munkájának összes jellemvonásai megismétlõdnek itt, azzal a különbséggel, hogy társadalmiak, nem pedig egyéniek. Mindaz, amit Robinson termelt, kizárólag saját személyes munkájának eredménye, és ezért csak használati objektum önmaga számára. Közösségünk összterméke társadalmi termék. Egy része új termelési eszközökként szolgál és társadalmi marad. Egy másik részét azonban a közösség tagjai elfogyasztják, mint a megélhetés eszközeit. Következésképpen szükségképpen el kell ezt a részt közöttük osztani. Ennek az elosztásnak a módja változni fog megfelelõen a közösség termelési szervezetének, és annak a történelmi fejlettségi foknak, amelyig a termelõk eljutottak. Fel fogjuk tételezni, azonban pusztán az árutermeléssel való párhuzam kedvéért, hogy minden egyes termelõnek a megélhetés eszközeibõl való részesedését munkaideje határozza meg.
    Ebben az esetben a munkaidõnek kettõs szerepe lesz. A munkaidõ elosztás a különbözõ feladatok között, amelyet egy meghatározott társadalmi terv szerint végeznek el, fenntartja a helyes arányt az elvégzendõ különbözõ munkafajták és a közösség különbözõ szükségletei között. Másfelõl a munkaidõ mérceként szolgál, annak a mércéjeként, hogy a közös munkából minden egyes egyén mennyit végez el, és mennyi illeti meg õt a társadalmi viszonylatok, úgy a munkát, mint pedig annak termékeit tekintve, ebben az esetben teljesen egyszerûek és érthetõek lesznek, éspedig nem csak a termelés, hanem az elosztás vonatkozásában is."
    Ez a Marx-idézet két alapgondolatot tartalmaz, amelyeket a következõ oldalakon továbbfejlesztünk. Elõször is ott van benne a munkautalványok formájában történõ szocialista bérezési rendszernek, a kapitalista bérrendszer egy egyenlõségelvû rendszerrel való felváltásának koncepciója. Másodszor ott van egy olyan szocialista tervezési rendszer koncepciója, amely a társadalmi munkaidõt használja a számvitel egységeként, és a költségszámítás alapelveként. Figyelemre méltó, hogy egyetlen tényleges szocialista társadalom sem járt el a huszadik században Marx elképzeléseinek megfelelõen, ugyanis egyik ilyen társadalom sem szüntette meg a pénzt, és helyettesítette azt egy munkaidõ-alapú számviteli rendszerrel - mi azonban mégis amellett fogunk érvelni, hogy ez technikailag is megvalósítható és nagyon is kívánatos, mind a társadalmi igazságosság, mind a gazdasági hatékonyság szempontjából. Azzal kezdjük, hogy kidolgozzuk a munkautalványokban való fizetés gondolatát.

Fizetés munkautalványokban

A tizenkilencedik századi korai szocializmusnak közös elõfeltétele volt, hogy az embereket munkautalványokban kellene fizetni. A gondolattal különbözõ formákban találkozunk Owennél, Marxnál7, Lassallenél, Rodbertusnál és Proudhonnál. A vita akörül zajlott, hogy vajon ez megkövetel-e egy teljesen megtervezett gazdaságot, vagy sem. Az úttörõk lelkesedésével Owen megpróbálta alkalmazni a munkautalványok gondolatát Angliában az általa létrehozott önkéntes szövetkezetekben. Késõbb azonban a szocialisták arra a következtetésre jutottak, hogy Owen elgondolása csak a kapitalista rendszer felszámolása révén valósítható meg.
    Miközben Marx Owenrõl mindig nagy tisztelettel írt, Proudhon és Rodbertus elképzeléseivel szemben rendkívül kritikus volt. Érdemes megvizsgálnunk a "munkapénz"- elképzelések marxi kritikáját, mert úgy tûnik, ez a kritika ellentmond annak, hogy maga Marx is hasonló rendszert javasolt. Mi több, a "munkapénz" gondolatának marxi kritikája lehetõvé tette Marx olyan hibás értelmezését, (például Kautskynál), amely szerint Marx kritikus lett volna minden olyan kísérlettel szemben, amely a piacot felszámolva, közvetlenül a munkaidõvel való össztársadalmi gazdálkodást kíván megvalósítani.
    Valójában Marx és Engels kritikája alapvetõen a ricardói értékelmélet naiv szocialista alkalmazása ellen irányul.
    E naiv felfogás szerint, ha az összes áruk ténylegesen a bennük megtestesült munka értékén cserélnének gazdát, akkor a kizsákmányolás ki lenne zárva. Ebbõl a gondolatból fakadnak az olyan tervezetek -, az angol John Graytõl kezdve, az angol "szocialista ricardiánusok" hosszú során át egészen Proudhonig Franciaországban, és Rodbertusig Németországban -, melyek célja az volt, hogy kikényszerítsék: a piaci csere a munkaértékeknek megfelelõen menjen végbe. Marx és Engels nézõpontjából ezek az elgondolások - hirdetõik tiszteletreméltó szándéka ellenére - utópisztikus, sõt reakciós kísérletet jelentenek arra, hogy visszaforgassák az idõ kerekét az "egyszerû árutermelés" és a saját termelõeszközeiket birtokló független kistermelõk közötti csere világához. Ezek az utópisták szem elõl tévesztettek két dolgot is. Elõször is a kapitalista kizsákmányolás éppen hogy az áruk munkaértéküknek megfelelõ cseréje révén megy végbe (ahol a munkaerõ mint speciális áru értékét a munkások megélhetési javaiban megtestesülõ munka szabja meg). Másodszor, bár a kapitalizmusban az áruk hosszú távú egyensúlyi árait a bennük megtestesült munka szabja meg, az a mechanizmus, amelynek révén a termelés folyamatosan alkalmazkodik a kereslethez és a technológia változásaihoz, a piaci áraknak a hosszú távú egyensúlyi áraktól való eltérései révén mûködik. Az ilyen eltérések az érték által meghatározott hosszú távú ártól eltérõ profitrátákhoz vezetnek az egyes iparágakban, ez pedig a tõkét azokba a termelési ágakba tereli, ahol a kereslet elégtelen, és kiûzi azokból, ahol túlkereslet van. Ha ezt az eltérést a hosszú távú egyensúlyi áraktól adminisztratív eszközökkel kiiktatjuk, és így megbénítjuk a piaci árak jelzõ mechanizmusát, ennek az eredménye káosz és az egyes áruk hiánya, illetve túlkínálata lesz.
    A munkapénz-tervezetek marxi kritikájában újra és újra felbukkan az a gondolat, hogy a társadalmilag szükséges munkaidõ, nem pedig az árukban megtestesülõ "nyers" (konkrét) munkatartalom az, ami az egyensúlyi árakat megszabja. Ám az árutermelõ társadalomban a munkák társadalmi szükségességét kizárólag a piaci verseny dönti el. A munka elsõdlegesen és mindenekelõtt "magánmunka" (amelyet egymástól független termelõegységekben végeznek), és csak az árucsere révén válik társadalmivá. A munka e társadalmi jellegének két dimenziója van. A nem hatékony, hanyag vagy elavult technológiát használó termelõk termékeikért nem a bennük megtestesülõ tényleges munkatartalomnak megfelelõ árat, hanem csak a piac által "társadalmilag szükségesként" meghatározott munkaráfordításnak megfelelõ alacsonyabb árat fogják kapni. Másfelõl bizonyos értelemben a munka társadalmi szükségessége a kereslet aktuális összetételétõl függ. Ha egy bizonyos árut a kereslethez képest túltermelnek, akkor nem fognak érte a munkaértéknek megfelelõ árat kapni - még akkor sem, ha átlagos vagy annál jobb technikai hatékonysággal állították elõ. A munkapénz javaslói rövidre akarják zárni ezt a folyamatot, úgy akarnak eljárni a piacgazdaságban, mintha az összes munka közvetlenül társadalmi lenne. Ennek a hatásai az árutermelõ társadalomban csakis katasztrofálisak lehetnek.
    Mármost a Marx és Engels által a munkapénz gondolatát propagáló szocialistáknak adott lecke a kapitalizmusban mûködõ kereslet-kínálati mechanizmus szépségérõl és arról, hogy ostobaság lenne az árakat a tényleges munkatartalomnak megfelelõen rögzíteni, nyilvánvalóan kellemesen hangzik a szocializmus kritikusai fülének is. Úgy tûnik, hogy Kautsky is úgy értelmezte a munkapénz marxi kritikáját, mint amely kétségessé teszi a munkaértékekkel való közvetlen kalkulálás marxi célkitûzését - tehát az 1920-as évekre éppen õ, akit széles körben a marxi örökség felszentelt õrzõjének tekintettek Nyugaton, ténylegesen feladta a klasszikus marxizmusnak ezt az alapvetõ tanítását.8  De a fentiekbõl már nyilvánvaló, hogy ez a kritika korlátozott érvényû. Amit Marx és Engels elvet, az az áraknak a tényleges munkaértékek szintjén való rögzítése egy árutermelõ társadalomban. Viszont egy olyan gazdaságban, ahol a termelõeszközök közösségi irányítás alatt állnak, a munka "közvetlenül társadalmivá" válik, mert egy elõre meghatározott központi tervnek van alárendelve. Itt a javakban megtestesülõ munka kiszámítása fontos eleme a tervezési folyamatnak. És ebben a társadalomban az erõforrásoknak a változó társadalmi szükségletekkel és prioritásokkal való összhangba hozása nem a profitorientált cégeknek a piaci árak és a hosszú távú egyensúlyi árak közötti eltérésekre adott válaszai révén megy végbe, tehát a munkapénz kritikája egyszerûen irreleváns. Ebben a kontextusban kell elhelyeznünk Marx elgondolását a fogyasztási javaknak a munkautalványok révén való elosztásáról.
    A munkautalványok rendszerének jelentõsége a következõ. Azáltal, hogy megszünteti a megszolgálatlan jövedelmet, mindenki számára kötelezõvé teszi a munkát. Másrészt könnyen átláthatóvá teszi az emberek közötti gazdasági kapcsolatokat és egyenlõségelvû: biztosítja valamennyi munka egyenértékûségét. Ez utóbbi az, amely miatt nem alkalmazták a huszadik század bürokratikus államszocializmusaiban. Melyik vezetõ vagy igazgató szerette volna munkáját egyenértékûnek tekinteni egy egyszerû munkáséval?
    A munkautalványok rendszere és a munkaerõ megvásárlása közötti különbséget megmutathatjuk néhány mai példával.
1. Tegyük fel, hogy felfogadunk egy önálló vízszerelõ kisiparost, hogy javítsa meg a WC-t. A vízszerelõ felbecsüli, hogy mennyi ideig fog ez tartani, és ennek az alapján mondja meg a munka árát. A munka befejezésekor kifizetjük a szerelõnek az alkatrészeket és a munkát. Nem az egy napi munkához szükséges munkaerejét vásároljuk meg, hanem a ténylegesen elvégzett munkát. Ha nem fejezi be a munkát, nem fizetjük ki - az õ dolga, hogy felmérje: mennyi ideig tart a munka. Mivel a saját zsebére dolgozik, az áll érdekében, hogy jól becsülje fel.
2. Tegyük fel másfelõl, hogy kihívunk egy szolgáltató cég által alkalmazott szerelõt, rendbe hozni a fûtést. Valószínûleg a tényleges munkaidõ alapján kell fizetnünk. A szolgáltatóvállalatnak nem kell ellenõriznie, hogyan dolgozik a szerelõ, mivel a díjazási rendszer garantálja, hogy a cég sohasem veszíthet az üzleten. A cég megvásárolja a szerelõ munkaidejét - mondjuk - óránként 10 dollárért, és eladja nekünk 40 dollárért. Ebben az esetben a munkaerõ, nem pedig a ténylegesen elvégzett munka az, amelyet eladnak nekünk.
3. Végül tegyük fel, hogy karbantartási szerzõdést kötünk a céggel évi 80 dolláros összegre. A cég most a ténylegesen elvégzett munka ígéretét adja el nekünk, és felelõsséggel tartozik azért (egyszersmind érdekelt is benne), hogy a munkát hatékonyan és idejében végezzék el.
    A munkautalványokban való kifizetés a ténylegesen végzett munkáért való fizetést jelent, mint az 1. és a 3. esetben. Amikor Owen azt javasolta, hogy ilyen módon fizessenek az iparosoknak, akkor ez gond nélkül megoldható lett volna.
Az elvégzett munkát bizonyította volna maga a termék. Modern gazdaságban azonban vagy darabbér-rendszert kell bevezetni vagy részletesen tanulmányozni kell a munkafolyamatot, hogy fel tudjuk mérni: átlagos képzettség és átlagos készségek mellett mennyi idõre van szükség egy-egy feladat elvégzéséhez.
    Mennyivel élne jobban az átlagember a szocialista bérezési rendszer mellett? Mennyit termel egy-egy munkaóránk? Becslésünk szerint az Egyesült Államokban 1990-ben az egy óra munkával elõállított javak kb. 25 dollárt értek (ld. a 2. táblázatot) Ez azt jelenti, hogy a munkapénzben való fizetés 1990-es árfolyamon 25 dolláros órabért jelentene. Ez természetesen az adók levonása elõtti összeg.

2. táblázat
Az értéktermelés rátáinak kiszámítása
1990-re

GDP (millió dollár)  Levont felhasznált tõke  Tiszta társadalmi többlettermék  Alkalmazottak száma (millió) Nem-mezõgazdasági  Plusz mezõgazdasági  Összes dolgozó  Munkaórák átlagos száma hetenként  Munkával töltött hetek egy évben  Összes munkaórák egy évben  Tehát a tiszta többletérték (milliárd órában)  Tehát a létrehozott többletérték óránként (dollár)

5 522 602 4 920 109,4 3,1 112,5 34,5 50 1 725 194 25,4

    A Munkaügyi Statisztikai Hivatal adatai szerint a nõdolgozók átlagos heti jövedelmi 1990-ben 348 dollár volt. Egy, a fentebb meghatározottnak megfelelõ heti 875 dolláros egyenlõ fizetés mellett a nõi munkaerõ többségének jövedelme több mint a kétszerese lenne a ténylegesnek. Bár a férfiak átlagban egy harmaddal több fizetést kapnak a nõknél, a férfiak nagy többségének szintén elõnyöket hozna a munka szerinti bérezés szocialista alapelvének alkalmazása. Az átlag férfi munkabér heti 485 dollár volt, tehát a férfi dolgozók többsége is több  mint 75 százalékos jövedelememelkedéshez jutna.
    Ez a statisztika kimutatja, hogy az alkalmazottak nagy többségét kizsákmányolják. Ha ez nem lenne így, a nyereség, amelyhez jutnának több mint ellensúlyozná a bérkülönbségek megszûnésébõl adódó hátrányokat. Csaknem valamennyi alkalmazott jövedelmének ez a nagyon jelentõs növekedése azért volna lehetséges, mert a tõketulajdon után járó jövedelmet a szocialista rendszer megszüntetné. A szocializmus tehát az alkalmazottak összességének elõnyére változtatná meg a jövedelmek megoszlását, és ennek kárvallottjai csakis a részvényesek és más tõketulajdonosok volnának.
    Egy egyenlõségelvû fizetési rendszerrel szemben a nyilvánvaló ellenvetés az, hogy nem gondoskodik a különbözõ munkafajták különbözõ szintû megfizetésérõl. A kapitalista gazdaságokban a viszonylag jobban képzett, vagy több iskolát végzett munkaerõt általában jobban fizetik. Miért?
    Az egyik magyarázat erre az, hogy ez kompenzálja mind az oktatás, illetve képzés költségeit, mind a közben kiesett jövedelmet. A kapitalista gazdaságokban az emberek változó mértékben fedezik önerõbõl saját képzésüket, de valameny-nyi kereset mindig kiesik, mert az emberek - legalábbis eleinte - többet keresnének, ha az alapszintû oktatás befejezése után rögtön munkába állnának. Tehát ahhoz, hogy képzett munkaerõbõl legyen megfelelõ kínálat, a jól képzett munkások plusz fizetést kell, hogy kapjanak, mikor végül munkába állnak.
    Mennyire felel meg a dolgoknak ez a rendje a valóság követelményeinek? Valóban "áldozat-e", ha valaki egyetemre megy munka helyett? A legtöbb munkásfiatalhoz képest a hallgatóknak könnyû az életük. A munka tiszta. Nem kíván túl sokat az embertõl. Megfelelõ szociális körülmények és gazdag kulturális élet veszi körül õket. Olyan élet ez, amelyért késõbb kárpótolni kellene õket?
    Még ha a kompenzálással kapcsolatos érvelés megfelel is a kapitalista országok valós viszonyainak, ez sem jelenti azt, hogy ugyanezen a módon kell a dolgozók bérét differenciálni egy szocialista társadalomban. hiszen itt az oktatás költségeit egészében az állam fedezné. Nemcsak az oktatás lenne ingyenes, ahogy az volt egy ideig Nagy-Britanniában, hanem a hallgatók rendszeres bért is kapnának tanulmányi idejük alatt. A tanulás a munkának egy társadalmilag szükséges formája. "Terméke" a szakképzett munka. Ezért ennek megfelelõen kell jutalmazni. Így nem kell, hogy költségeket vagy a kereset kiesését jelentse egy hallgató számára, amit azután valahogyan kompenzálni kell. Az osztálytársadalom rendszere a népesség nagy részét megakadályozza abban, hogy képességeit teljesen kibontakoztassa. Gyermekek nõnek fel szegény területeken, anélkül hogy sejtenék: milyen lehetõségeket kínál az oktatás. Gyermekkoruktól elnyomják a bennük élõ ambíciókat, legtöbbjük eleve belátja, hogy csak a fizikai munka áll nyitva elõttük, ehhez pedig nem kell oktatás.
    Az egyenlõség persze nem emelné meg egyik napról a másikra az oktatás és a kultúra szintjét, de a mögötte rejlõ demokratikus szellem idõvel igen. Az egyenlõ bérezés nem más, mint egy erkölcsi álláspont átültetése a gyakorlatba. Ez az erkölcsi álláspont az, hogy egyik ember ugyanannyit ér, mint a másik. Azt mondja ez az erkölcsi felfogás: "Emberek, ti mind egyenlõk vagytok a társadalom szemében. A feladatotok ugyan különbözõ, de többé nem tagozódtok felsõ és alsó osztályokra.
    Az oktatási esélyegyenlõségrõl beszélni üres frázis mindaddig, amíg a kemény gazdasági realitás arra emlékezteti az embert, hogy a társadalom alacsonyabb rendûnek tekinti. Túl vásárlóerején, a fizetés egyszersmind a társadalmi megbecsültség szimbóluma. Ha megemeljük a fizetést, ezzel forradalmasítjuk az emberek önképét. Túl a kényelmen és biztonságon, ezzel elérnénk azt is, hogy többet remélnének önmaguk és gyermekeik számára.*

Az adók

Amikor azt tárgyaltuk, ki nyerne a szocializmussal, akkor azt mondtuk, hogy 1990-ben az átlagmunkás jövedelme óránként 25 dollár lett volna, de ezzel nem állítottuk, hogy mindenki szabadon elkölthetné ezt az összeget minden héten. Ebben az esetben is lennének adók. Egy szocialista társadalomban az oktatás, az egészségügy, a közérdekû beruházások, a tudományos kutatás és hasonlók finanszírozására szolgáló személyi adózás szintje valószínûleg magasabb lenne, mint ma. Ezzel szemben kevesebb adóra lenne szükség a társadalmi biztosítás finanszírozására, hiszen a szocialista gazdaságban teljes lenne a foglalkoztatottság. Azonban a nemzeti jövedelemnek az adórendszeren keresztül történõ elosztása alapvetõen különbözne a kizsákmányolástól, hiszen ez az adórendszer demokratikus irányítás alatt állna.
    Egy demokráciában, ahol a polgárok határozzák meg az adózás szintjét, az adók olyan erõforrások, amelyeket az emberek közös döntéssel közcélokra fordítanak. Ezzel szemben a piacgazdaság által létrehozott jövedelemelosztás nem demokratikus döntések eredménye, és soha nem is lehet az. De mai adórendszerünk sem demokratikus. Csak az az adókivetés demokratikus, amelyet népszavazás erõsít meg.
    Hogyan egyszerûsíthetõek le olyan bonyolult kérdések, mint az adózás, úgy, hogy az emberek szavazhassanak róluk? Itt Marx közgazdasági írásai megint utat mutatnak. Marx leírja, hogy oszlik az emberek munkanapja két részre, arra, amelyet a maguk szükségleteire való munkával töltenek (hogy ellentételezzék béreiket), és arra, amely alatt munkaadójuknak dolgoznak.
    Láttuk, hogy a dolgozó a munkaidõ egy része alatt megtermeli megélhetési eszközei ellenértékét. Ha ezek értéke átlag hat munkaórányi, akkor a munkásnak átlagban hat órát kell dolgoznia értük.
    A munkafolyamat második része alatt, amikor munkája többé nem szükséges munka, a dolgozó értéktöbbletet termel. A munkanapnak ezt a részét többletmunkaidõnek fogjuk nevezni, az ezalatt kifejtett munkát pedig többletmunkának.
    Egy szocialista társadalomban még mindig beszélhetünk többletmunkáról. Ezt a munkát többé nem arra fordítják, hogy luxuscikkeket termeljenek a gazdagoknak, viszont a társadalom valameny-nyi közös beruházását ebbõl fedezik.
    A nem termelõ gyermekek, nyugdíjasok és rokkantak eltartását szolgáló munkát azonban csak a legindividualistább nézõpontból lehet "mások számára végzett" többletmunkának tekinteni. A társadalom nézõpontjából ez a munka szükséges munka, és egy személy életének egészét tekintve azokat a munkaórákat, amelyeket az élete során a fiatalok, a betegek és az idõsek támogatására fordít, ellensúlyozzák azok az idõperiódusok, amikor viszont õt támogatják mások.
    De amíg dolgozunk, mi - mint egyének - nem fogyaszthatjuk el a nemzeti összterméknek azt a részét, amely a nyugdíjakra, a kórházakra, iskolákra fordítódik. Jövedelmünkbõl adókat kell levonni ezekre a célokra.
    Az adózásra vonatkozó kérdések ilyen módon lesznek feltéve az embereknek:
    "Hetente hány munkaórát hajlandó Ön dolgozni a közegészségügy támogatása céljából? Jelenleg ez heti három óra.
    Ön azt kívánja-e, hogy (1) csökkentsék ezt a mennyiséget 10 perccel (2) meghagyják ennyinek vagy (3) növeljék 10 perccel?"
    Ezt az emberek megértenék. Az ilyen kérdéseket könnyûszerrel minden évben népszavazásra lehetne terjeszteni.
    Mi lenne az adózás legjobb formája egy szocialista társadalomban? Talán a fejadó. A nyilvánvaló ellenvetés egy ilyen adóval szemben a kapitalizmusban az, hogy ez az adó regresszív. Egy évi
    300 fontos adó 10 százalékot jelent annak, aki heti 60 fontot keres, de csak 1 százalékot annak, aki havi 2500 fontot keres. Ha mindenki egyenlõ órabért kapna, akkor ez az ellenvetés megszûnne.
    A szocialisták azért érveltek a tõkés országokban a progresszív jövedelmi adó mellett, mert ezzel akarták újra elosztani a jövedelmet a gazdagok rovására. Közben a jobboldali közgazdászok azzal érveltek a jövedelmi adó ellen, hogy ez csökkentené a munkára való ösztönösséget. Érdekes megfigyelni, hogyan gondolkodnak a társadalmi igazságtalanságok védelmezõi az emberekrõl. Ha a gazdagokat kell meggyõzni arról, hogy dolgozzanak, akkor úgy tûnik, e közgazdászok szerint csak egyet tehetünk: még gazdagabbá kell õket tennünk, s ezért olyan fontos, hogy csökkentsük a magas jövedelmekre kirótt adókat. Ám amikor a szegényekrõl van szó, akkor ugyanõk úgy vélik: semmi sem ösztönözheti õket oly hatásosan, mint a még nagyobb szegénység fenyegetése, ezért szigorúan korlátozni kell a nekik járó juttatásokat.
    A hatalmas egyenlõtlenségek társadalmában az ösztönzõkrõl szóló érveket elkerülhetetlenül áthatja ez a fajta hipokrízis. De ha függetlenítjük az érveket a kapitalista társadalmi kontextustól, akkor racionálisabban hangzanak. Ha nincs a kizsákmányolásból fakadó egyenlõtlenség, akkor valaki, aki úgy dönt, hogy csak naponta négy órát fog dolgozni, arányos jövedelemadó mellett csak feleannyival fog hozzájárulni az egészségügy és az oktatás költségeihez, mint az, aki nyolc órát dolgozik. Igazságos lenne ez?
    A fejadó bevezetése érvényesítené azt az alapelvet, hogy mindenkinek egyformán kötelezõ dolgoznia a közösségért, még mielõtt magának dolgozna. Ha egyszer teljesítettem a napi három munkaórát, hogy kifizessem ezzel az adómat, minden további munkaóra a sajátom lenne. Minden további munkaórámért olyan javakat kaphatnék, amelyek elkészítése a társadalomnak egy órába kerül.

Árak a szocializmusban

Bármely társadalom termelési kapacitása véges. Ugyanígy véges a bármely meghatározott árura irányuló kereslet. Bizonyos javak, például a víz egy esõs országban, a szükségleteinket kielégíthetõ mennyiségben minimális munkaráfordítással is elõállíthatóak. Ezek a javak azonban csak kis részét teszik ki egy nemzet össztermelése értékének. Az értékesebb részt kemény erõfeszítésekkel szerezzük meg, munkával, amely a társadalmi termelés végsõ szûkös erõforrása.
    A technológia redukálhatja a bizonyos célokhoz szükséges munkát, vagy akár el is törölheti a munkamegosztás bizonyos formáit. Ám ezzel egyenes arányban új mesterségeket és speciális munkákat, s ezekkel együtt új és kifinomultabb igényeket is teremt. A szocialista mozgalom tizenkilencedik századi alapítóinak mércéjével Kelet-Európa munkásai 1989-ben bõségben éltek.
    Nem a közgazdaságtan, de a földrajz ténye, hogy 1 milliárd 200 millió kínai, és 700 millió indiai közül mindenki nem tarthat BMW-t vagy akár Chevroletet. Mivel a szûkösség megszûnése nem képzelhetõ el, a szocializmusnak valamilyen gyakorlatias és igazságos módon kell foglalkoznia a problémával. Ennek alapvetõen két módja van: a szûkös javak adagolása vagy valamilyen fajta árrendszer.
    Az adagolás értelmes döntés olyan szolgáltatásokat illetõen, ahol a szükségletek objektíven, nem pedig pusztán szubjektíven meghatározhatóak. Egy olyan országban, ahol az egészségügyet társadalmasították, a páciens számára szükséges orvosi kezeléssel kapcsolatos döntéseket az orvosok, nem pedig a páciensek hozzák. Az e mögött rejlõ elõfeltevés az, hogy az orvosok inkább el tudják dönteni, mint maguk a betegek, hogy mi a bajuk és milyen kezelésre van szükségük.

A piacok korlátozott szerepe
egy szocialista társadalomban

A piac védelmezõi szeretik a piacot olyan rendszerként leírni, ahol a fogyasztó "szuverén". Ezt a piac tényleg eléri, de mint Rodbertus már oly régen kimutatta, a fogyasztók és az emberek két különbözõ csoportot alkotnak. Fogyasztók azok, akiknek pénzük van. Csak azok elégíthetik ki igényeiket, akiknek már van valamijük. Ebben a rendszerben például a munkanélkülieknek, akik csupán saját
    - felesleges - munkaerejüket tudják másoknak kínálni, nincs döntési lehetõségük.
    Ha azonban feltételezünk, egy következetesen egyenlõségre törekvõ jövedelemelosztási rendszert, akkor ez az ellenvetés a piaccal szemben többé nem állja meg a helyét. Ha a piac szerepét a fogyasztási cikkek elosztására korlátozzuk, akkor nincs semmi ok arra, miért lenne összeegyeztethetetlen a piac a szocializmussal.
    A fogyasztási cikkek szocialista piacának alapelve egyszerûen megfogalmazható. Az összes fogyasztási javakon megjelöljük munkaértéküket, tehát a társadalom munkájának azt a mennyiségét, amely elkészítésükhöz szükséges.9  Ettõl eltekintve azonban a fogyasztási cikkek tényleges (munkautalványokban megadott) árait, amennyire csak lehetséges, a piac kiegyensúlyozásának megfelelõ szinteken szabják meg. Ezek a piaci árak egyensúlyba hozzák a javak (elõzetesen, a népgazdasági tervben meghatározott) kínálatát és a keresletet. Ezek az árak arra szolgálnak, hogy alkalmazásukkal a társadalom elkerülje a nyilvánvaló hiányokat illetve feleslegeket. A hiány megjelenése (túlkereslet) áremelkedést fog eredményezni, ezért a fogyasztók csökkenteni fogják a szóban forgó áru fogyasztását. Az elérhetõ kínálat ilyen módon azokhoz fog eljutni, akik készek a legtöbbet fizetni érte. A fölösleg megjelenésével az árak csökkenni fognak, ez pedig arra bátorítja a fogyasztókat, hogy növeljék igényüket az illetõ cikkre.
    Tegyük fel, hogy egy rádió elkészítése 10 munkaórát igényel. Fel lesz tüntetve rajta, hogy 10 munkaóra az értéke, de ha a rádióra történetesen túlkereslet alakul ki, akkor az árakat emelni fogják, hogy csökkentsék ezt a túlkeresletet. Ez az új ár, mondjuk, 12 munkaegységnyi lesz.
    A rádió ára ekkor a munkaértékhez
    12/10 arányban fog viszonyulni. A tervezõk felmérik ezt az arányt minden egyes fogyasztási cikket illetõen. Az arány termékenként változni fog, néha 1/1 körül lesz, néha e fölött (ha a termékre irányuló kereslet nagy), és néha ez alatt (ha a termék viszonylag népszerûtlen). A tervezõk tehát növelik azoknak a javaknak a termelését, amelyeknél az arány 1/1-nél nagyobb, és csökkentik azokét, ahol 1/0-nál kisebb.
    A lényeg az, hogy ezeknek az arányoknak a segítségével mérni lehet: mennyire hatékonyan elégíti ki a társadalom munkája a fogyasztói szükségleteket a különbözõ iparágakban. Ha egy termék piaci-kiegyensúlyozó árának a munkaértékhez való aránya 1/1 fölött van, ez jelzi, hogy az emberek több munkautalványt szeretnének költeni erre az árucikkre, mint amennyi az elkészítéséhez szükséges munkaidõ. Ez viszont azt jelzi, hogy ennek a terméknek a megtermelésére szánt munka átlagon felüli "társadalmi hatékonyságú". Megfordítva, ha a piackiegyensúlyozó ár a munkaérték alá esik, akkor ez azt mondja el nekünk, hogy a fogyasztók nem "értékelik" a szóban forgó cikket a maga teljes értékén: az ennek az árunak az elõállítására fordított munka átlagon aluli hatékonysággal rendelkezik.
    A szocialista társadalom polgárai tehát kétféle módon dönthetik el, hogyan akarják elosztani munkájukat a különbözõ termelési célok között. Az egyik szinten idõrõl-idõre szavaznak arról, hogyan osszák meg a munkaidejüket olyan, tágan meghatározott felhasználási módok között, mint a fogyasztási javak termelése, a termelõeszközökben való beruházás és az egészségügy. Egy másik szinten munkautalványaik elköltésével "szavaznak" arról, hogyan osszák el munkájukat a fogyasztási javak szektorán belül.

Környezetvédelmi szempontok beépítése az árakba

A munkaértékek gazdasági kalkulációra való felhasználásával szembeni egyik lehetséges ellenvetés az, hogy ezek az árak nem veszik számításba a környezetvédelmi költségeket. Ez igaz, azonban ugyanez vonatkozik a pénz felhasználására is. A veszélyeztetett állat- és növényfajok nem tudnak fizetni megvédésükért. Ha a környezetvédelmi megfontolások beépülnek a profitok és a veszteségek kiszámításába, akkor ez csak közvetett módon történhet - például amikor a kormány kivetett egy szénvegyület-kibocsátási adót az üzemanyagra, hogy megakadályozza a légszennyezõdést.
    A tervgazdaság ugyanezt az eredményt elérheti közvetlenebb eszközökkel is. Évente bizonyos számú tonnában fizikailag megszabhatja a szénfogyasztást. Ezeket a határokat mint korlátozó tényezõket be lehet táplálni a tervezést végzõ számítógépekbe, amelyek a jelenlegi technológiáról való ismereteik alapján kiszámíthatják, hogyan kell a termelést az új feltételekhez igazítani. Ennek egyik következménye az lesz, hogy a sok szén felhasználását igénylõ fogyasztási cikkek tervezett termelését korlátozzák.
    A lakásfûtésre szolgáló szén ára emelkedni fog a természetes gázéhoz képest. Ez a fajta pluszköltség állandó lesz, nem pedig átmeneti szükségrendszabály, és - akárcsak ma a szénvegyület-kibocsátási adó - a közösség jövedelmeit fogja gyarapítani.

Tervezés

Néhány évtizede a szocialisták soraiban kevesen kételkedtek abban, hogy a tervezés a jövõ. Ezt a reményt táplálta a tervgazdaságok gyors fejlõdése, amely a szputnyikkal mintha meghaladta volna a kapitalista gazdaságok zûrzavarát és alacsony hatékonyságát. Ma persze más a kép.
    Az 1920-as évek óta a polgári közgazdászok azt állították, hogy a gazdaság tervezéséhez szükséges gazdasági kalkuláció problémái megoldhatatlanul bonyolultak és a piac visszacsatolási mechanizmusai nélkül a gazdasági döntéshozatal szükségképpen önkényes és alacsony hatékonyságú lesz. Amíg a szovjet gazdaság növekedési üteme gyorsabb volt a Nyugaténál, ezek a gondolatok nem tûntek nagyon kézenfekvõnek. De amikor ez a gazdaság komplexebbé vált és a növekedés lelassult, a polgári kritikák kezdtek relevánssá válni. Valószínûnek tûnik, hogy a központi tervezõhatóság többé nem tud megbirkózni a modern gazdaság milliárdnyi apró részletével.
    Alec Nove könyvében, a The Economics of Feasible Socialism-ban* meggyõzõen érvelt amellett, hogyha egy tervezõhatóság, amelynek teljes mértékben rendelkezésére állnak az országos statisztikai adatok, nem tud hatékonyan tervezni, akkor a decentralizált munkástanácsok számára ez még sokkal reménytelenebb feladat lesz.
    Akkor tehát nem lenne más alternatívánk, mint a piac? A kapitalizmus alternatíváit illetõen be kell érnünk a munkásrészvények gondolatának védelmezésével?
    Mi úgy gondoljuk, ez nem igaz. Egyikünk számítógépes szakember, és az utóbbi években a modern számítógépeknek a tervezési problémák megoldására való felhasználását vizsgálta. Úgy véljük, ma már konkluzív módon bebizonyítható, hogy a szocialista tervezés ellen felhozott polgári érvek elavultak. A kalkuláció problémáit, amelyek riasztóaknak tûnhettek a múltban, ma már a nagy kapacitású számítógépek könnyen kezelhetik.
    Sok ember ismeri ma az olyan táblázatos programokat, mint például Lotus 123, amelyeket a személyi számítógépeken a vállalati tervezés elõkészítésére használnak. Valamely gazdasági terv felvázolásának problémáját úgy kell elgondolnunk, mint egy hatalmas "táblázat" vagy M mátrix elkészítését. A táblázat sorai jelképezik a különbözõ gazdasági tevékenységeket, míg az oszlopok az ezek által a tevékenységek által felhasznált termékeket. Ha az elsõ sor az elektromosság termelését jelzi, a második pedig az olajtermelését, akkor M 1,2 (1. sor, 2 oszlop) lenne az olajmennyiség, amelyet az elektromosság termelésére használnak és M2,1 (2. sor, 1. oszlop) az olajtermeléshez felhasznált elektromosság. A táblázat utolsó oszlopa fogja jelezni a minden egyes folyamat által megtermelt teljes összeget - ennyi és ennyi terakilowatt-óra elektromosság és ennyi és ennyi százmillió barrel olaj, stb. A táblázat legalsó sora fogja mutatni az összes termék összes inputjait, amelyeket az összes termelési folyamatban felhasználnak. A probléma mármost az, hogy biztosítsuk: a minden egyes termék összes megtervezett kibocsátása legalábbis egyenlõ legyen az illetõ termék összes megtervezett felhasználásával. Amit tudunk az elinduláshoz, a termelési folyamatok technikai tulajdonságai: eny-nyi és ennyi barrel olaj termel ennyi és ennyi kilowattórányi elektromosságot. Úgyszintén ismerjük a tõkejavak és termelõeszközök készleteit az év elején. Ezeket a fenti korlátozásnak eleget tevõ módon kell elosztanunk a különbözõ termelési folyamatok között.
    Ez a tervezés kiegyensúlyozásának problémája. Matematikai terminusokban megfogalmazva ez azt jelenti, hogy egyszerre kell megoldanunk nagyon nagy számú egyenletet. Ha a tervet teljes részletességgel ki akarjuk dolgozni, egyszerre talán 10 milliót is. Ez a feladat teljességgel megoldhatatlan volt a Goszplan, a szovjet központi tervezõhatóság számára. Mi azonban amellett érvelünk, hogy jelenleg már percek, legrosszabb esetben órák alatt megvalósítható. A két alapkövetelmény (a.) hatékony algoritmusok és adatstruktúrák (b.) a számítógépek legújabb, nagyteljesítményû nemzedéke. Érvelésünk részleteit kifejtettük másutt.* Ezzel szemben a Goszplan csak erõsen aggregált mennyiségekben tudta kiegyensúlyozni a termelést, és mint Nove kimutatta, ez a gyakorlat sohasem biztosítja a terv koherenciáját ott, ahol erre szükség lenne, az egyes, teljesen specifikált árufajták szintjén.
    A kiegyensúlyozott terv létrehozása után további, igencsak sok számítást megkívánó feladat a gazdaság egészére kiterjedõ terv optimalizálása. Ennek a standard megközelítése az, ha úgy fogjuk fel, mint egy lineáris programozási feladatot. A tervezõk specifikálják a végtermékek arányainak kívánatosnak tekinthetõ halmazát, és az egyszerûsítés módszerével kiszámítják a termelõeszközöknek azt az elosztását, amely ezekben az arányokban fogja maximalizálni a végtermékeket.  Ezzel a megközelítéssel az egyszerûsítés módszerén alapuló algoritmus lefuttatási idejét illetõen nagyon könnyen kiderülhet, hogy az elvégzendõ tevékenységek száma köbének megfelelõ arányban növekszik, vagy még gyorsabban. Tételezzük fel, hogy az optimalizálandó terv 100 000 különbözõ termékkel foglalkozik. Ekkor vagy 1 000 000 000 000 000 komputerutasítás lenne szükséges a probléma megoldásához. Egy 1960-as évekbõl származó számítógépnél10 ez körülbelül
    30 évig tartana. A szovjet gazdaság tervezõi kisebb lineáris programokat futtattak le, amelyek csak néhány száz kulcsfontosságú termék optimális gyártási tervét tudták elkészíteni. De még ma, Nyugaton is az a helyzet, hogy nem áll rendelkezésre az a számítógép kapacitás, amely lehetõvé teszi ugyanezeknek a technikáknak a szélesebb körû alkalmazását.
    Egyikünk azonban kifejlesztett egy másfajta tervezés-optimalizálási algoritmust, amely a mesterséges intelligenciakutatás területérõl származó bizonyos fogalmak alkalmazásán alapul, és ez az algoritmus sokkal kevesebb számítást igényel, mint a lineáris programozás. Ennek az algoritmusnak a lefuttatási ideje a legyártandó termékek számának négyzetével arányosnál jóval lassabban nõ, ez pedig alkalmazhatóvá teszi nagyon nagy rendszerekre is. Ezt a módszert használtuk fel arra, hogy egy
    kb. 4000 féle mûveletet magába foglaló modellgazdaság tervét optimalizáljuk egy asztali számítógépen, körülbelül öt perc alatt. Ellentétben az egyszerûsítéses lineáris programokkal, az általunk kidolgozott alternatív algoritmus nem garantálja, hogy megtalálja az átfogó maximumot - de természetesen erre nem alkalmas egyetlen piaci mechanizmus sem. Nincs semmilyen technikai indoka annak, hogy miért ne lehetne az Egyesült Államok gazdaságát teljes egészében megtervezni. Minden munkahelyen személyi számítógépeket kapcsolnának a vállalaton belüli számítógépes hálózathoz, amely aztán a szuperkapacitású számítógépek egy, az egész kontinenst átfogó hálózatához kapcsolódna. A munkahely felvázolná a maga termelési kapacitásainak és nyersanyagszükségleteinek helyi táblázatát. Ezeket azután a számítógépek hierarchiáján át továbbítanák, az országos hálózat pedig kiegyensúlyozná valamennyi termék és termékösszetevõ rendelkezésre álló mennyiségeit és a rájuk irányuló igényeket s ennek megfelelõen vázolná fel a terveket.
    Számítógép-hálózatok felhasználásával közgazdászok egymással versengõ teamjei a közönség elé terjeszthetnének alternatív országos terveket, amelyek mindegyike biztosítaná a teljes foglalkoztatottságot, azonban különbözõ célokra irányulnának: javítani a tömegközlekedést, többet beruházni ipari berendezésekbe, energiatakarékossági intézkedéseket bevezetni, javítani a lakásviszonyokat stb. Az emberek ezután népszavazásokon dönthetnék el, melyiket akarják ezek közül a fejlesztési tervek közül megvalósítani, tudván, hogy a különbözõ alternatívák költségeit a szakemberek már kikalkulálták, és mindegyikük megvalósítható technikai értelemben.

Konklúzió

Marx kapitalizmuskritikájának két fõ aspektusa volt: a kapitalizmus igazságtalan, mert a munka kizsákmányolásán alapul, és - bár hatalmas elõrelépést jelent a korábbi termelési módokhoz képest - egyszersmind alacsony hatékonyságú is, ez az alacsony hatékonyság egyfelõl a piac "anarchiáját" másfelõl a munkaerõ rendszeres "kifacsarását" jelenti.
    Megkíséreltük felvázolni egy olyan szocialista rendszer vízióját, amely a marxi munkaérték-elmélet alapján ad választ minden problémára. Reméljük, hogy javaslataink merészek és megvitatásra érdemesek. Azt gondoljuk, jobb ha a szocialisták merészek, mint ha langyosak. Ilyen módon a szocialista eszmék világosabb és határozottabb formában jelennek meg az emberek elõtt; és meg kell jegyeznünk, hogy a jövedelemnek az általunk javasolt, a munkautalványok rendszerén alapuló szigorú újraelosztása sokkal több embernek válna elõnyére, mint egy mérsékelt újraelosztás. Reméljük, világossá tudtuk tenni, hogy a tágabb értelemben vett munkaérték-elmélet olyan határozott erkölcsi alapelvet ad a kezünkbe, amely szembeállítható a piac rendjével. Ha nem áll rendelkezésükre ilyen alapelv, akkor a szocialisták programja arra korlátozódik, hogy itt-ott foldozgassák a kapitalizmust. Márpedig ez a mai rendszer által elnyomott és kizsákmányolt tömegek képzeletét sohasem fogja lángra gyújtani.

SZALAY MIKLÓS FORDÍTÁSA

* Külön problémát jelent az, hogy amikor a termelési ráfordításokat munkaértékben számítjuk ki, hogyan vegyük figyelembe a szakképzetlen, és - a társadalomnak nyilvánvalóan többe került - szakképzett munka különbségét. Cockshott és Cottrell azonban egy másik írásukban kidolgozták a probléma megoldását (errõl itt nem tesznek említést), amelynek a lényege az, hogy a szakképzett munka értékét a képzési idõ beszámításával határozzák meg, s ilyen módon az visszavezethetõ az egyszerû munkaidõ mennyiségeire. (A ford.)   Vissza
 

* Magyarul "A megvalósítható szocializmus" címmel jelent meg, 1989-ben. (A ford.)  Vissza
 

* Az érvelés azon a felismerésen alapul, hogy a sokmillió egyenletben szereplõ legtöbb érték zéró, mert bár egy gazdaságban nagyon sok termék szükséges más termékek elõállításához, a legtöbb termékhez a legtöbb más termékre
     - például karórákhoz a másolópapírokra - nincs szükség. (A ford.)   Vissza
 

Jegyzetek

7 Túl a fentebb megadott idézeten a Tõké-bõl, a Gothai Program Kritikája tartalmazza Marx elgondolásának egy különösen világos leírását. "Az egyes termelõ - a levonások után - pontosan azt kapja vissza a társadalomtól, amit adott neki. Amit a társadalomnak adott, az az õ egyéni munkamennyisége. Például a társadalmi munkanap az egyéni munkaórák összege. Az egyes termelõ egyéni munkaideje így az õ hozzájárulása a társadalmi munkanaphoz, az õ részesedése abból. A társadalom ad neki egy bizonylatot, amely megállapítja, hogy ennyi és ennyi munkamennyiséget végzett el (miután a közösségi szükségletek kielégítését szolgáló alapok javára végzett munkát levonták ebbõl), és ezzel a bizonylattal annyit vételezhet a fogyasztási javak társadalmi kínálatából, amennyinek az elõállítása ugyanennyi munkába került. Ugyanazt a munkamennyiséget, amelyet az egyik formában adott a társadalomnak, visszakapja egy más formában." (Marx, 1974, 346. o.)
8 A társadalmi forradalom c. könyvében (1902, 129-133) Kautsky rövid és nem egyértelmû módon tárgyalja az "értéktörvény" és a szocializmus viszonyát, kombinálva a klasszikus marxi tézisek megismétlését, az ezekhez meglepõen nem illeszkedõ, a pénz "nélkülözhetetlenségérõl" szóló megjegyzésekkel. Késõbb munkájában, A munka forradalmában (1925: 261-70 o.), Marx és Engels megfogalmazásait  kifejezetten elveti, és egy, a pénz és az áruk nélkülözhetetlenségérõl szóló általános érveléssel helyettesíti. Ez az érvelés, úgy tûnik, köszönhet valamit a "munkapénz" már megtárgyalt bírálatának; de egyszersmind arra a gondolatra is támaszkodik, hogy az árukban megtestesült munkamennyiség mérése megvalósíthatatlan.
9 A normál kereskedelmi gyakorlatban az üzleti életbe belépõ vállalkozók úgy döntik el termékeik eladási árát, hogy összeadják a bérköltségeket valamint a nyersanyagokat, és hozzáteszik a 'normál' profitokat, mindezt persze pénzben számolva. A kereskedelmi katalógusokból meghatározzák a nyersanyagok árait, a helyi újságban lévõ álláshirdetésekbõl pedig azokat a béreket, amelyeket majd fizetniük kell. A munkaidõ terminusaiban való ezzel egyenértékû számítások elvben még könnyebbek. Ha katalógusok jelennek meg, amelyek megállapítják, mennyi nyersanyag fordítódott minden egyes nyersanyagra, akkor a tervezõknek mindössze annyit kell tenniük, hogy ezeket a költségeket a közvetett munka mennyiségeiként hozzáadják a felhasznált közvetlen munka mennyiségeihez. Ma természetesen a feladatot el lehetne végezni olyan számítógépes hálózatok segítségével is, amelyek online katalógusokat használnának, és naponta frissíthetõek.
10 Azért az 1960-as évek számítógépeit említjük itt, mert a szovjet tervezõk számára elérhetõ technológia nagyjából az ebbõl az idõszakból származó modellekre épült.
 
 
 

TUDÓSPORTRÉK
 

KARDOS ISTVÁN

A fõváros mérnöke

Reitter Ferenc (1813-1874)

Bizonyára sokan vannak azok, akik közömbösen mennek el az angyalföldi Reitter Ferenc utca táblája alatt, mit sem sejtve arról, hogy az utca névadója milyen sokat tett Budapestért.
    Reitter Ferenc 1813. március 1-jén született, Temesváron. Miután az ún. Mérnöki Intézetben befejezte tanulmányait, a Széchenyi István országos jelentõségû terveiért lelkesedõ, fiatal mérnök az országos építészeti fõigazgatóság munkatársaként a Tisza és a Maros vízmûtani és térképészeti munkálataiban kapott feladatokat, az 1830-as években. 1844-ben a Pozsony-Nagyszombat közötti vasútvonal építésén dolgozott. Tehetségét hamar felismerték, és 1850-ben a helytartóság építészeti fõosztályára került, a következõ évtõl pedig a budai építészeti hatóság fõmérnökévé nevezték ki.
    Ezzel vette kezdetét az a két évtizedes tevékenysége, amellyel bárki másnál nagyobb érdemeket szerzett Buda és Pest igazi nagyvárossá és méltó fõvárossá alakításában. 1853-ban láttak hozzá - az õ tervei alapján - elõbb a budai, majd késõbb a pesti dunai rakpart megépítéséhez. Eközben dolgozta ki a kettõs város építési ügyrendjét és szabályait, a budai vár és az egész város rendezésének és szépítésének nagyvonalú terveit, amelyek az 1867-es kiegyezés után nagyrészt meg is valósultak - nem utolsósorban saját részvételével, hiszen az Andrássy Gyula-kormány által felállított (1870) Fõvárosi Közmunkák Tanácsának egyik vezetõje lett. Külföldi tapasztalataiból merítve Reitter tervezte meg a leendõ Sugár (Andrássy) utat és a Nagykörutat csakúgy, mint Budapest kanalizációs programját, a fõváros közmûveinek egyesítését, a Margitsziget rendezését, a csepeli Duna-ág hajózhatóvá tételét és a Pestet Óbudával összekötõ híd megteremtését (a mai Árpád-hidat), úgyszólván az egész város mai arculatának kialakítását. Mindebbõl következõen állhatatos szorgalmazója volt Pest, Buda és Óbuda egyesítésének is, s ezt - egy évvel halála elõtt - még sikerült megérnie.
    Akadtak természetesen olyan tervei is, amelyek nem valósultak meg. Ezek között legnevezetesebb az az 1865-ben benyújtott javaslata, amely egy Pest körüli, a Margit-híd környékétõl a Csepel-szigetig építendõ, hajózható csatornára vonatkozott. Ez a terve a rendkívül magas költségek miatt papíron maradt, ám az elképzelt csatorna helyén épült meg késõbb az egész Nagykörút.
    Reitter városalakító és városfejlesztõ tevékenysége elméletileg is igen jelentõs, sokan õt tartják a magyar tudományos urbanisztika megalapítójának. Mindig is szervesült városban gondolkodott és nem építmények, épületek halmazában. Azt vallotta, hogy a városépítészet több pusztán technikai-építészeti feladatnál. Annyi bizonyos, hogy mind elméleti, mind gyakorlati munkássága döntõ módon járult hozzá Budapest nagyvárosi jellegének kialakításában.
    1874. december 9-én hunyt el, Budapesten.
 

MORFONDÍROZÁS
 

SZERDAHELYI ISTVÁN

Somára várva

Reggel egy szakértõ azt nyilatkozta a rádióban, hogy azok az ózonlyukak valóban melegházhatással fenyegetik az emberiséget, de harminc-negyven éven belül még semmi gond nem várható. Hatvanhat éves vagyok, ez már nem az én gondom lesz.
    - Soma majd megoldja - legyintek a borotvámmal.
    Az Írószövetség vendéglõjében gubbasztó barátaimnak is mindig ezt mondogatom, ha valamit végképp reménytelennek találunk, mondjuk a nemzet állapotát, a nemzetközi helyzetet, valamelyikünk kéziratának publikációs lehetõségeit vagy az emberiség sorsát. Mi már megtettük, amit tennünk lehetett, megírtuk, amit meg tudtunk írni. Somának bizonyára nem fog tetszeni az, amit tettünk, de tegyen róla, hogy a dolgok másképp legyenek. Még a kézirataink sorsa is az õ kezében van: ha tetszenek neki, majd kiadatja.
    Soma az unokám, most éppen két esztendõs. Egyelõre eléggé bizonytalanul jár a világban, szétvetett lábakkal, imbolyogva totyog, kip-kop. Beszélni is most tanul, de rendkívül határozottak az állásfoglalásai: "Nem", mondja, ha valami visszatetszõ számára, s pici kézzel, de igen erõteljes mozdulattal ellöki a dolgokat. Helyeslés esetén viszont így nyilatkozik:
    - Persze.
    Én ebbõl azt hallom ki, hogy magától értetõdõnek tekinti, mi milyen értékû, s némi rendreutasítással érzékelteti, hogy az adott esetben nem is merülhet fel más választási lehetõség. A feleségem viszont úgy véli, Soma csak olyan két szótagú szavakat tud kiejteni, amelyekben mindkét magánhangzó azonos - "papa" "mama" - s ezért mondja az "igen" helyett azt, hogy "persze". Tény, hogy Soma egyelõre tartózkodik az eltérõ mássalhangzójú két szótagos szavaktól, de a feleségem véleményében szerintem az tükrözõdik, hogy az asszonyok képtelenek megérteni bennünket, férfiakat.
    Soma más ember, mint mi. Amikor a fekete-fehér televízió csodája megjelent világunkban, én még jó kilométernyit gyalogoltam esténként, hogy Tõkei Ferenc barátomnál megnézhessem a Kloss kapitány soron következõ adását. Soma még fel sem tudott állni a kiságyában, amikor már a színes audiovizuális tömegkommunikáció világméretû közegére nyithatta szemét. Mostanság ott tart, hogy eltotyog a hifitoronyhoz, s annak kismillió gombja közül csalhatatlan biztonsággal benyomja a megfelelõket ahhoz, hogy zeneszóra ringathassa pelenkával teletömött gumibugyiját. Nekem is van hifitornyom, de reménytelennek látom, hogy valaha is megtanuljam a kezelését; fiam egy papírra felíratta velem, mit, mikor nyomogassak, de ilyetén erõfeszítéseim igen ritkán vezetnek sikerre. Egyelõre még megvigasztal, hogy ezzel szemben Soma nem tudja, mi az, hogy "dezantropomorfizáció", de ki tudja, meddig.
    Soma mindent tudni fog, jobban, mint én.
    Soma olyan masinák gombjait fogja csalhatatlan biztonsággal nyomogatni, amilyenek ma még egyáltalán nincsenek, sõt, el se tudjuk képzelni, hogy lesznek. Soma nemcsak azt tudja majd, mi a "dezantropomorfizáció", hanem azt is, mi az, hogy "demokrácia", s miért nem demokrácia a demokrácia, noha azt mondják rá, hogy demokrácia.
    Soma tudni fogja, miért hülyeség Churchill vonatkozó paradoxona, miszerint a demokrácia rossz ugyan, de nincsen jobb nála.
    Soma még azt is tudni fogja, miért volt katasztrofális tévedés, amikor a világkatasztrófák hallatán reggelente legyintettem a borotvámmal, s azt mondtam:
    - Soma majd megoldja.
    Somának ma még szívet melengetõen picik az ujjacskái, de nemsokára olyan erõs kezei lesznek, mint apámnak, aki siheder korában testvéreivel az ekét húzta, mikor a lovuk megdöglött, s a Kerekdombot fel kellett szántani. "Nem" - fogja mondani, ha valami visszatetszõ lesz számára, helyeslés esetén viszont majd így nyilatkozik:
    - Persze.
    Soma tudni fogja, hogy nemcsak Churchill paradoxona volt tetszetõs hülyeség, hanem a posztmodern kételyfilozófia is. Magától értetõdõnek fogja tekinteni, mi milyen értékû, mert tudni fogja, miért az. S két ujjal fogja felroppantani a legkeményebb diót is, mint apám.
    Soma ott él fölöttem, a fiam lakásában. Ha szétvetett lábakkal, imbolyogva totyog, a mennyezetem felõl hallom a lépéseit, kip-kop. Halk, finom, egyenletes hang, mintha egy óra ketyegne. A történelem órája.
    Soma már tud járni, elindult. Két ujjal fogja felroppantani a legkeményebb diót is, és ha újból fel kell szántani a Kerekdombot, azt fogja mondani:
    - Persze.
 

DÉNES JULIANNA

Koszos ablakok, csillogó képek

Amikor odaértünk a frekventált helyen álló patinás épület elé, amely az ország egyik kiemelten fontos gyûjteményének ad helyet, és a manapság megszokott budapesti mocsokhoz képest is feltûnõen koszosak voltak az amúgy csillogásra készült ablakai, elfogott bennünket némi rossz érzés. Drága a munkaerõ és az ablaktisztítószer, no de mégis...
    Aztán bent érthetõvé vált a dolog.
    Mára visszavonhatatlanul leértékelõdött minden, ami munka. Egyszerûen szólva, nincs becsülete. Itt, a mûvészetek templomában, a budai várban, a Ludwig múzeumban sem.
    Csak úgy, a becsület kedvéért, azért, hogy valami jó legyen, annyira, ameny-nyire csak lehet, azért ki dolgozik manapság?
    A nagy tekintélynek örvendõ intézményben egy világhíresség fotótárlata, Brassaï-é. Meghosszabbították a nyitva tartást, mert ez a híresség érdekli az embereket. Nemcsak vitathatatlanul értékes amit csinál, de népszerû is. Most is tele vannak a termek.
    A bejárattól kétfelé lehet elindulni, tétován ki erre, ki arra fordul, sehol egy tábla, ami mutatná az irányt. Tájékoztatna arról, hogy a képek kronologikusan vannak kiállítva, és termenként egységet képeznek. Erre a tájékozottabbak rájönnek, a többiek nem. Reprezentatív képkeretekre igen, csillogásmentes üvegre viszont, úgy látszik, nem futotta, így aztán a botrányosan rosszul világított termekben a nézõ fõként saját maga tükörképét nézegetheti a fényképek apró finomságai helyett. A kiállított képek legfontosabb sajátsága amúgy a sok finom, apró részlet. Lenne.
    Több sorozat is látható. A képek nincsenek beszámozva, a sorozat címét az utolsó kép alá teszik. Mindenki ott kezdi el nézni, aztán vagy rájön arra, hogy valami nem stimmel, vagy nem. A címek egy világnyelven, franciául és magyarul. A fordításban többször is bántón dilettáns hiba: a hajléktalan itt "hontalan", a vagányok meg "csavargók". Hát senkit sem ismernek a múzeum munkatársai, aki jól tud franciául, és segítene nekik? Az egyik legismertebb kép: Bijou portréja. Ez az olcsó ékszerekkel teleaggatott idõs hölgy nem "utcanõ". Maga a fotográfus írta meg az elszegényedett, nevetségessé vált, de nyomorult sorsát méltósággal viselõ Bijou történetét, és azt, hogy mennyi idejébe és fáradságába telt, amíg az öreg hölgy bizalmát annyira megnyerte, hogy lefényképezhette õt. Az már csak hab a tortán, hogy a tájékoztató szövegek nagy részén a mester neve is rosszul van írva. Nem a vernisszázs után egy nappal, de egy hónappal is, pedig néhány galád nézõ már áthúzta a többször is rosszul kinyomtatott "Brassad" utolsó betûjét, és átjavította a rossz betût jóra. Kit érdekel? Pedig csak annyi történt, hogy a szöveg írására használt számítógép betûkészletében ehhez a betûtípushoz nem volt francia ï, egy kicsit keresgélni kellett volna.
    A világnagyság képei tényleg szenzációsak, a tárlat úgy-ahogy áll. A kultúra munkásait pedig úgyis annyit bántja a politika manapság, hogy bármilyen bírálattól - legyen az a legszigorúbbak szakmai - áldozatnak érzik magukat. Meg az igényes munkának amúgy sincs becsülete.
    Ha valakit megnyugtat: a tárlattól nem messze áll az elegáns budapesti Hilton szálloda. Annak is mocskosak az ablakai.
 

OLVASÓLÁMPA
 

BISTEY ANDRÁS

A (vad) kapitalizmus fekete könyve,
avagy: "A kommunizmusban
az a legrosszabb, ami utána következik"

Moldova György: Európa hátsó udvara

Moldova Györgyöt mint riportert, szociográfust sem kell bemutatni az ország dolgai iránt valamennyire is érdeklõdõ olvasóknak. Könyveire évtizedek múlva is emlékezünk, mert idõszerûségüket nem veszítik el az idõ múlásával. Egy kor hiteles lenyomataiként maradnak meg a tudatunkban.
    Ha a harmincas évekrõl akarunk valóságos képet felidézni, Illyés Gyulától a Puszták népét, Nagy Lajostól a Három várost vagy a népi írók más szociográfiai mûveit lapozzuk föl. A hatvanas évek világát Csák Gyula Mélytengeri áramlása idézi föl hitelesen, majd a Magyarország fölfedezése címû sorozat változó színvonalú, de összességében hiteles képet adó köteteihez fordulhatunk. A hetvenes évektõl Moldova szociográfiáiban találhattuk meg a nagyszerû elõdök munkájának méltó folytatását. A Tisztelet Komlónak!, az Akit a mozdony füstje megcsapott és a többi kötet föltárt valamit a magyar valóságból, amit máshol, más mûvekbõl és a sajtóból nem, vagy csak elvétve, töredékesen lehetett megismerni.
    Moldova baloldali elkötelezettsége akkor sem volt kétséges számomra, amikor megpróbálták, ha talán már nem is elhallgattatni a maguk baloldaliságával akkor olyan szívesen kérkedõ propagandisták, de megkérdõjelezni a hitelét, a baloldaliságát, a tehetségét. "Az elbocsátott valóság" és a többi hasonló, kritikának álcázott följelentés csupán azt bizonyította, hogy az elit bizonyos kizárólagos uralomra törõ csoportjai milyen ellenségesen álltak szemben a prózában és szociográfiában például Moldova, a költészetben Ladányi Mihály és többnyire más tûz-táncosok mûveiben megmutatkozó valódi baloldalisággal.
    Moldova György a 2000. évben ismét szociográfiával jelentkezett, olyannal, amelyik - és ez különösebb jóstehetség nélkül megmondható - ott lesz az egykori falukutatók könyveivel vagy a Magyarország fölfedezése sorozat legjobb darabjaival együtt a magyar szociográfia történetének legfényesebb lapjain.
    Az Európa hátsó udvara hiteles önmagában is, de hitelét növeli a szerzõ eddigi pályáján fölhalmozott erkölcsi tõke, az a tény, hogy ezt megelõzõen sem érhette soha prekoncepció érvényesítésének vádja. Ezt azért kell elõrebocsátani, mert az Európa hátsó udvara a maga szenvtelen, indulatokat csak nagyon ritkán érzékeltetõ modorában is megsemmisítõ vádirat a rendszerváltással született magyar és a többi közép-kelet-európai vadkapitalizmus ellen.
    Egy gazdasági, történelmi szempontból hasonló utat bejárt, hagyományaiban is sok hasonlóságot õrzõ terület Moldova György vizsgálatának tárgya. Ebbe Magyarországon Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Romániából Erdély legészakibb csücske, Ukrajnából Kárpátalja, Szlovákiából a legkeletibb rész tartozik ide, hozzávéve még Lengyelország és Fehéroroszország határos területeit. Ezt nevezi Moldova György Európa hátsó udvarának, ennek a leépülõ, pusztuló, már szinte csak a puszta meg- és túlélésre berendezkedõ vidéknek a segélykiáltását közvetíti. Olykor már maga is csak reméli, hogy lesz, aki meghallja a kiáltást.
    Az elsõ, vastagabb kötetet az említett régió magyarországi részével, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével, annak is fõleg a határmenti területeivel foglalkozik. Aprólékosan, de sohasem fárasztóan veszi sorra a vidék gazdasági leromlásának és a romlás nyomán az emberek életében bekövetkezõ válságnak a jeleit: "...a beígért újjászületés helyett elképzelhetetlen mérvû leromlás következett be: magas munkanélküliség, parlagon maradt földek, terjedõ betegségek, elöregedés és elvándorlás, a politikai terror fokozódása és a karvalytõke megjelenése..."
    Ez a vidék a szocializmus építésének évtizedeiben kiemelkedett a korábbi nyomorból, amikor a fekete vonatok innen vitték az emberek tízezreit a nagyvárosokba, egészen Budapestig, itt bonyolódott a magyar-szovjet külkereskedelem legnagyobb része, és nem is csak úgy, hogy itt dübörögtek Záhonyig és Csapig a teli vonatok, hanem úgy is, hogy amit itt megtermeltek, annak biztos piaca volt a határ túlsó oldalán. A rendszerváltással szinte hónapok alatt összeomlott egy évtizedekig épült-finomodott és jól mûködõ gazdasági rendszer is.
    A külkereskedelem a töredékére zuhant vissza, s ezt a vasutastól a gyümölcstermelõig igen sokan munkájuk, biztos jövedelmük elvesztésével fizették meg. Az oly sokat kárhoztatott fekete vonatok sem járnak már, egykori utasaik ma jövedelem nélkül vagy segélyeken tengõdnek.
    A könyvbõl az is kiderül, hogy Moldova György velünk együtt jól tudja: ez a zuhanásszerû leépülés nem az ország észak-keleti csücskének sajátossága, az egész ország megszenvedte és szenvedi a változásokat, legföljebb "itt rág legkeményebben a Történelem zápfoga", ami fáj, az itt jobban fáj, mint máshol.
    A mezõgazdaság leromlása különösen tragikus következményekkel járt ezen a vidéken. "A rendszerváltó elitet nem érdekelték különösebben a gazdasági szempontok, küldetéstudattól vezéreltetve, »történelmi igazságtételre« készült, és élére állt a közös gazdaságokat felszámolni törekvõ mozgalmaknak, [...] Magyarországon két és félmillió ember jutott különféle méretû földtulajdonhoz..."
    A tulajdonosok jelentõs része nem folytat mezõgazdasági tevékenységet, mások az elaprózódott nadrágszíjparcellákon próbálnak legalább önmaguk fogyasztására termelni. Egy asszony - írja Moldova - ötszáz méter hosszú, de csak hetven centiméter széles parcellát "kárpótolt" magának, egy ló sem tud végigmenni rajta. Az elaprózottság és a tõkehiány hosszú távra lehetetlenné teszi a mezõgazdaság talpraállását, nõ a parlagon maradt földek aránya és az elvándorlás is, hiszen a munkanélküliség egyes területeken soha nem látott mértékben megnövekedett.
    A mezõgazdaságból vagy a nyugdíjból csak vegetáló lakosság szegénysége nem kedvez a vállalkozásoknak, hiszen az alkoholon kívül az országhatáron innen és azon túl szinte semmire sincs fizetõképes kereslet. Nem fizetõ "felvásárlók", ügyeskedõk, csempészek világa ez, a hosszabb távra tervezõ, viszonylag tisztességes bel- és külföldi vállalkozó olyan ritka, mint a fehér holló. Az elmúlt évtizedekben idetelepült ipar nagyrészt eltûnt, a keleti export csökkenése csõdbe vitt sok üzemet. Profilváltással, új piacok fölkutatásával alig néhány tudott úgy-ahogy talpon maradni.
    Az általános leromlás a szociális szférában is súlyos következményekkel járt, az egészségügyi ellátás romlik, az oktatás színvonala szintén, nem jut pénz az infrastruktúra karbantartására, csupán a telefonhelyzetben mutatkozik javulás.
    Moldova a könyv több helyén is foglalkozik a cigányság helyzetével. Egyértelmûen bizonyítja, hogy a rendszerváltás legfõbb vesztese a cigányság, hiszen a cigány munkást küldik el elõször, és alkalmazzák utoljára. A cigányságot a gadasági nehézségek mellett sújtják a hátrányos megkülönböztetés következményei is. A kenyérért, az olykor szó szerinti értelemben vehetõ megélhetésért folytatott harcban az azonos sorsúak is könnyen ellenséget látnak egymásban, különösen, ha erre még biztatják is õket, akiknek érdeke a kiszolgáltatottak megosztása.
    Moldova nem prekoncepcióhoz keres bizonyítékokat a könyvben, ez érezhetõ abból is, hogy szinte fölvillanyozódik, ha olykor, nagyritkán egy-egy reményt keltõ jelenséggel találkozik. Erre azonban csak elvétve van alkalma.
    Nem a magyarországi környezetbõl kiszakítva vizsgálja ezt a tájat, folyamatosan összeveti az ország egészének helyzetével, keresi az összekötõ szálakat. Ennek érdekében bõven él a statisztika adataival. Nála azonban a statisztika számai nem öncélúak és soha nem unalmasak. Megalapozzák, hitelesítik, kiegészítik a riportban leírtakat.
    A könyv második kötetében a szerzõ átlépi az országhatárokat, és azt vizsgálja, hogy a rendszerváltás milyen hatással volt ennek a lényegében összefüggõ és "csak" a politikai határok által felszabdalt területnek a többi részére.
    A kép ott semmivel sem szebb, néhol még rondább is, mint amely a magyar területrõl készült, de ez nem vigasz az elbocsátott záhonyi vasutasnak, a tönkrement almatermesztõnek, az egykori fekete vonat elsõként lapátra tett utasainak, a segélyen tengõdõ és rasszista atrocitásokat elszenvedõ cigányoknak.
    A könyv egy, az áttelepülést nem vállaló idõs kárpátaljai férfi szavaival fejezõdik be, illetve inkább csak abbamaradt, mert a példákat, az emberi sorsok bemutatását a végtelenségig lehetne folytatni. Bíró, az egykori legendás kárpátaljai kolhozelnök is, már nyugdíjasként, áttelepülhetne az egész családja után, de inkább marad, mintha sajnálná otthagyni az egykor felvirágoztatott, de azóta tönkrement szövetkezetet.
    Az Európa hátsó udvara meglehetõsen nyomasztó olvasmány, de ez nem  Moldova hibája, õ csak a valóságot tárja elénk.
    A könyv igazságát fényképek is illusztrálják. A magyar szociofotózás legértékesebb, Kassák Lajos, Tabák Lajos és mások által megteremtett hagyományaihoz méltó felvételeket Elek Emil és Boros György készítette. (Urbis Könyvkiadó)