MELCHIORRE CESAROTTI (1730-1808)

Osszián-dalok

Két noktürn

Vezércsillaga húnyó éjszakának,
oh, mily csodásan tündökölsz nyugatról!
Mily szép sugaras-tincsû homlokod, mely
felhõk tüllfátylán villan át, miközben
egy dombra ernyedsz. Mondd, mire vigyázol
a sík mezõn? A viharos szelek már
mind elcsitultak és a gyorsfutású
hegyipatak zajgása messzirõl jõ,
hisz távoli sziklás partok szegélyét
nyaldossák habjai. Éji bogárkák
gyöngécske szárnyaikkal fenn lebegnek,
mindent betölt ujjongó zümmögésük.
Miért kacsintasz titkon, égi úrnõ?
Mosollyal mégy el, dísztajtékkal ékes
hullámok futnak majd hozzád, vidáman
gázolva csóvád fény-tavába. Menj hát
isten hírével, csillag, ragyogásod
gyújtson derût lelkében Ossziánnak!

Éj van, elhagyva, árván kushadok fenn
egy viharverte dombon, szörnyû orkán
dühöng a bércen, zúg a kis folyó is,
amint a szikláról lezúdul, még egy
kunyhót se látok, mely megóvna - ó, jaj!
Mit tehet vajh egy árva, elhagyott lány
szélfútta dombon? Holdvilág, ragyogj ki
a felhõkkel, bukkanj elõ, vagy éji
csillagsugár vezessen jóbarátként
oda, hol fáradt kedvesem pihen, mert
kimerítette jócskán a vadászat.
Ó, szinte látom: ijja nem feszes most,
mellette fekszik, hõséges kutyái
lihegnek körülötte - csak nekem kell
õt nélkülözve sziklák közt bolyongni
a patakparton? Zúg a szél, a csermely
úgy tajtékzik, hogy kedvesem szavát is
elnyomja hangja.

 

 

 


ABLAK

Világirodalmi rovatunkban ezúttal egy magyar származású, mexikói írót mutatunk be. Hazánkban elõször jelenik meg írása.
 

EDUARDO LUIS FEHÉR

Ásításfalva

Lustának lenni annyi,
mint hajnali hatkor felkelni,
hogy minél több idõnk legyen
a semmittevésre.
            (Tristan Bernard)

    A Retiro-hegy lábainál bágyadtan fekvõ Ásításfalvában az élet megszokott, ám különös mederben folyt.
    A falubeliek - mind az ötszázan - szokás szerint késõn keltek, hosszasan fürödtek, majd kényelmesen megreggeliztek. Jócskán el is késtek a munkából, amit folytonos ásítás közepette végeztek. Az újszülöttek jóval a kilencedik hónap után látták meg a napvilágot. Az igazságszolgáltatás egy reumás csiga lassúságával intézte az ügyeket. A válófélben levõ házaspárok pedig addig-addig halogatták a válást, míg jobbnak látták, ha inkább kibékülnek. Az órák rejtélyes módon késtek. Egy-egy kutyaugatás és macskanyávogás között percek teltek el. A nappalok és az éjszakák végtelennek tûntek. Ebben a faluban senkinek nem akadt sürgõs dolga.
    A szerelmespárok csak hosszú várakozás után jutottak el az elsõ kézfogásig. A falu vénasszonyai olyan lassan szövögették ármányaikat, hogy a frissnek szánt pletykák ósdi történetekké váltak, mire elmesélték õket.
    A szerelmesek annyira kedvetlenül civakodtak, hogy végül egyikük sem sértõdött meg.
    A szamarak lomhán vonszolták magukat az országúton, napokba tellett, mire végigdöcögtek a falun. A tyúkok olyan ráérõsen rakták tojásaikat, hogy amikor a második kipottyant, az elsõ már tojó korban volt. A tehenekbõl tej helyett tejszínt fejtek az asszonyok.
    Évekig tartott, míg a gyerekek elvégezték az elsõ osztályt.
    Az ételek mérhetetlen lassúsággal fõttek meg, ezért a tûzhelyek örökké égtek.
    A szerelmesek mintha lassított felvételekben szeretkeztek volna. Némelyek szerelmi vallomás közben már a váláson törték a fejüket.
    A postás sem sietett a levelek kézbesítésével, melyeket napokig ki sem bontottak, és hetekbe telt, amíg elolvasták õket.
    A falu süket, félkarú, dadogós kisasszonya, Cuquita la Lacia egy alkalommal órákig álldogált az utcasarkon, várva, hogy egy arra járó szekér átvigye a falu másik végébe. Ekkor egy idegen megszólította, és megkérdezte tõle, hogy õ is afféle nõ-e. A lány addig-addig magyarázkodott, hogy õ nem afféle, míg végül afféle lett.
    Így folydogált az élet Ásításfalvában. A falu olyan nagy hírnévre tett szert, hogy az átszelte a határokat és Európába is eljutott. Egy párizsi tudós társaság épp a fent említett idegentõl szerzett tudomást Ásításfalva létezésérõl, ahol senkit nem sürget semmi.
    - Lehet, hogy ilyen lesz a jövõ társadalma? - tette föl a kérdést egybegyûlt kollégáinak Monsieur Escabeaux a párizsi Szürrealista Múzeum egyik termében. Monsieur Cartier-Cartón, Polignac hercege - miközben ujjnyi vastagságú monokliját próbálta föltenni szemére - így válaszolt:
    - Valamennyi ország közül Mexikó a legszürrealistább. Egyedül ott eshet meg olyasmi, ami Ásításfalvában. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy legjobb emberünket küldjük oda az ügy kivizsgálására. Monsieur August Fourier y Bretón, a nagy André Bretón unokaöccse minden kétséget kizáróan fényt fog deríteni az ásításfalvi lassúság okára. És a rejtély megfejtése ragyogó csillagként fog tündökölni a francia tudósok dicsõségének égboltján.
    - Kitûnõ ötlet. Valóban õ a megfelelõ ember - vetette oda Madame Ivette Fichú, a Szürrealista Múzeum Tanácsának elsõ választott nõi tagja, miközben csillogó kopasz fejéhez ragasztott fura copfját fésülgette.
    Így hát a szóban forgó személy, tudósunk, August elindult, hogy kivizsgálja e távoli falu különös esetét. Bár kellemes volt a repülés az óceán fölött, egy percre sem húnyta le a szemét: Talán a táplálkozás okozza? Vagy esetleg a földrajzi fekvés? Netán genetikai rendellenességrõl van szó? Vajon hogyan is létezhet ilyen falu? - tûnõdött magában.
    A gép Mexikóváros nemzetközi repülõterén landolt. August taxiba szállt, és a buszpályaudvarra hajtatott, hogy onnan utazzon tovább Ásításfalvába. Útközben két támadást kíséreltek meg az autóbusz ellen, tudósunk az ijedtségtõl falfehéren, ám végül teljes épségben megérkezett.
    Elsõ útja a település egyetlen szálláshelyére, az Idõtlenség Fogadójába vezetett. Ott hatórai várakozás után költözhetett csak be szerény, ám ragyogóan tiszta szobájába. Másnap tüstént bejelentkezett a polgármesternél, aki csak két hét múlva fogadta.
    A faluban minden, de minden iszonyú lassúsággal zajlott. A cipõpucoló fiú egyik nap kitisztított egy fél pár cipõt, másnap kifényesítette, majd a rákövetkezõ nap ugyanez kezdõdött elölrõl a másik fél párral.
    A rádióban a napi program helyett az elõzõ napok mûsorait sugározták. Hasonlóképpen a televízióban réges-rég elavult híreket közöltek.
    Miközben a faluban rejtélyes lassúsággal teltek August napjai, Párizsban a Szürrealista Múzeum tudósai már nyugtalankodni kezdtek, mert leveleikre, távirataikra és telefonhívásaikra semmiféle válasz nem érkezett. Teltek-múltak a hónapok, és végül úrrá lett rajtuk a kétségbeesés.
    Ekkor úgy döntöttek, hogy a kopasz Ivettet küldik az eltûnt August nyomába. Ám furcsa dolog történt: az idõ múlt, de a tar tudósnõ sem reagált a levelekre, táviratokra és telefonhívásokra. Végül úgy határoztak, hogy maga az elnök, Monsieur Escabeaux járjon a dolog végére, és személyesen derítsen fényt a titokzatos eseményekre.
    Hetek teltek el ismét, de õ sem adott életjelt magáról.
    A múzeum aggódó tagjai ekkor a külügyminisztériumhoz fordultak segítségért. Kérésük a következõ volt: a mexikói francia nagykövet, Monsieur Henri de la Fleur de Bach lépjen kapcsolatba a mexikói hatóságokkal annak érdekében, hogy sürgõsen nyomozzák ki - bizalmasan kezelve az ügyet - a kopasz Ivett, August és Monsieur Escabeaux eltûnését.
    A mexikói kormány mindhármukat megtalálta. Valamennyien jó egészségnek örvendtek. August eljegyezte a dadogós Cuquitát, boldogan éltek, idõközben a tudós belefogott a nagy mû megírásába: "Értekezés a csigák sebességérõl." Ivette a szó szoros értelmében megkopasztotta magát, és tar fejét szégyen nélkül, sõt büszkén mutogatta a világnak. Egy farmon vállalt munkát, házipeléket tenyésztett. Monsieur Escabeaux, aki annak idején a francia sajtkirály hatalmas örökség elé nézõ lányát vette el, megesküdött, hogy soha nem tér vissza Párizsba, mert látni se akarja többé kancsal felesége képét. Boyként dolgozott az Idõtlenség Fogadójában, és végtelenül boldog volt.
    - De hát mi is történt valójában? Miért hagyták ott eddigi életüket? Miért nem reagáltak a levelekre, táviratokra és telefonokra? - kérdezte a francia nagykövet.
    - Egyszerûen nem volt kedvük válaszolni.
    - Micsoda? - álmélkodott a gall nagykövet. - Hogy nem volt kedvük?
    - Így, ahogy mondom. Még beszélni is nagyon, de nagyon lusták - válaszolta jókedvûen és enyhe gúnnyal a helyi tisztviselõ, miközben hatalmasat ásított, és álmos szemei lecsukódtak.

SZANDTNER ANNA FORDÍTÁSA
 


 
 

 

MÛHELY
 

BALLÓ ISTVÁN

A hit és az ész kapcsolatának
természetérõl az ezredfordulón

Gondolatok a pápa "Fides et ratio" enciklikájáról

1.
    II. János Pál, a katolikus világegyház feje, uralkodásának huszadik évében újabb enciklikát adott ki. A dokumentumot 1998. október 15-én tették közzé. Nagy érdeklõdést keltett, ugyanis a megjelentetés más évfordulókkal is egybeesett. Így az egyház fennállásának közelgõ kétezredik évfordulójával, XIII. Leó pápa Aeterni patris enciklikája megjelenésének százhuszadik évfordulójával, és azzal is, hogy közel tíz éve, II. János Pál a mexikói Pueblában, a latin-amerikai katolikus Püspöki Konferenciáján, megkezdte a hivatalos egyházi hadjáratot a térségben mûködõ - s a Felszabadítás Teológiája néven ismertté vált - katolikus népi mozgalom ellen. Az évfordulós egybeesések bizonyos tendenciákat tükröznek, amelyek az adott témában állásfoglalásra kényszerülõ egyház nézeteinek tartalmát és formáját érintik.
    Ilyen II. János Pál pápának az enciklikát közvetlenül megelõzõ idõben, 1998. június 30õán megjelent Ad tuendam Fidem kezdetõ motu propriója (Hogy védjük a hitet), amelyben közli a világegyház püspökeivel, hogy tanbeli vonatkozásokban, szigorító jelleggel megváltoztatja a hatályos egyházjogot, és az 1983-ban elfogadott egyházi törvénykönyvbe új paragrafust iktat be a fontosabb egyházi tisztségeket betöltõk számára kötelezõ hõségesküre és hitvallásra vonatkozólag. Ennek szinte azonnal óriási és kritikus visszhangja támadt a klérusban, e visszhang máig tartó továbbgyûrûzése arról tanúskodik, hogy bár a pápa szándékát a hitletétemény védelmét megértik, de a tekintélyuralmat visszaidézõ "szigorítást" nemigen fogadják kitörõ lelkesedéssel. A világiasan gondolkodó ember számára, a szigorítás tényén túl, feltétlenül érdekes az a tény, hogy ez a döntési forma nem egyedi eset a Vatikánban, hanem ismétlõdõ és szaporodó, ami meglehetõsen távol esik a II. Vatikáni zsinat szellemiségétõl. A nem sokkal ezután közzétett új enciklika azonban jelzi, hogy a vatikáni vezetés azért nem mondott le a gondok leküzdésére irányuló tevékenységben az eszmei ráhatásról és az intellektuális érvelésrõl sem.
    Idõszerû a pápa új, tizenharmadik enciklikája a tartalmát tekintve is. Témája és tartalma nemcsak a világegyház jelenlegi helyzetére, hanem a jövõhöz fõzött reményekre vonatkozólag is érdekes. A pápa a dokumentumban foglaltakkal a régóta létezõ, a hit és az ész kapcsolatának szétválásával rosszabbodó helyzet megváltoztatását reméli, s jelentõs fordulatot vár a vallásos tudatot alátámasztó és észérvekkel ellátó filozófia háttérbe szorulásának és gyengeségének megszüntetésétõl.
    Különös nyomatékkal hangsúlyozza, hogy a világ új evangelizálásra szorul. Ennek érdekében az egyház sokágú feladatai közül elsõ helyre a felnõttek vallástól való eltávolodásának megállítását helyezi, és visszaterelésüket a keresztény közösségekbe. Látja, hogy ennek megvalósítása nehezebb, mint a hívõk megtartása volt a régebbi idõben, amikor a vallás eszmeileg domináló volt, és az egyház, szinte a bölcsõtõl a sírig rajta tartotta kezét az embereken. A megváltozott helyzetben tehát, amelynek egyik jellemzõje a vallástól elfordulás, másként kellene visszavezetni az embereket a hithez. Csakhogy erre az egyház nincs kellõen felkészülve, és a világias környezet sem igazán kedvezõ. Ezért tulajdonít nagy szerepet az "új evangelizálásban" a hittételek korszerû észérvekkel való közvetítésének, a hit és az ész kapcsolata erõsítésének.
    A nagy érdeklõdés az új enciklika iránt azonban korántsem jelenti azt, hogy egységes lenne az értékelése. Még a katolikus egyházon belül is erõteljes a kritika. A Mérleg címû katolikus periodika 1998. évi harmadik száma viszonylag gyorsan tájékoztat az enciklika egyházi fogadtatásáról. A folyóirat szemleírója szerint általános ugyan az a nézet, hogy a pápa idõszerû és fontos témával foglalkozik, s az értékelések többsége pozitív, de gyakori az a kritikus vélemény, hogy a pápa túl nagyot markolt, a kevesebb több lett volna. Az óriási témát nem sikerült úgy interpretálnia, hogy az az elmélyülést kielégítõen segítse, s hogy a legfontosabb összefüggéseket ragadja meg. Sok követelményt is megfogalmaztak: a filozófia legyen keresztény, adjon metafizikai távlatot, vallásilag "praktikus", használható legyen. Némelyek azt is kérdésesnek tartják, hogy a filozófia autonómiájának érvényesülése mellett a hit alapelvei kellõképpen szerepelhetnek-e? Akad olyan vélemény, hogy a pápa valamiféle idealizált filozófiát várna el a teológiával való kapcsolatokhoz. Ezt az igényt legjobban a tomizmus közelítette meg a középkorban, de legteljesebb érvényesülése idején sem tudta valóra váltani. Így hát felmerül a kétely, hogy egyáltalán idõszerû-e ma a neotomizmus? Sokan hiányolják a jelenlegi polgári filozófiával való behatóbb foglalkozást.
    Már a cím is jelzi, hogy az új enciklika kifejezetten filozófiai jellegû. Mint ilyen a második a katolikus egyház történetében. A hit és az ész kapcsolata elméleti összefüggéseinek egyházi álláspontját fejti ki, és részletesen foglalkozik a teológia és a filozófia viszonyának kérdéseivel, s e viszony javításának lehetõségével, a zsinat követelményei szerint. Nem állítható azonban, hogy mindig pozitív összefüggésben. Az viszont pozitív, hogy sürgeti a filozófia egyházi rehabilitálását és az e kérdésben tapasztalt fundamentalista ellenállás visszaszorítását szorgalmazza. Elismeri s egyben ajánlja a filozófia értékeit történelmileg is, s jelenünkben is. Látja, hogy az emberiség - az ókori bölcselõktõl a késõbbi európai kultúrákig - mindig is kereste a választ az élet alapvetõ kérdéseire, és mindenkor hozzáadott valamit a formálódó ismeretekhez.
 
2.
Az enciklika elsõ nagy kérdésköre a kereszténység találkozása a filozófiával, a hit és az ész kapcsolatának kialakulása. A pápa kiindulópontja az elvi alapok ismertetése. Eszerint a hit és az ész két megismerési forma, melyeknek közös az eredete, a forrása és a célja. Kapcsolatuk meghatározott történelmi korban kialakult társadalmi feltételek között jött létre. A kapcsolatok hosszabb ideig formálódtak és jutottak el egy sajátos összhanghoz. Ez az összhang az idõk folyamán fokozatosan fellazult, majd a hit és az ész elválásához vezetett, végül szakadásba torkollt. A pápa hangsúlyozza, hogy a keresztény vallás és egyház történelminek vallja magát, tehát elfogadja a társadalom és az emberi megismerés történetiségét. Ez így is van. Ám aki a témát nem hitelvi szemszögbõl vizsgálja, az okkal vitathatja a pápa álláspontját. Szerinte ugyanis a történelem kiindulópontja a világ és az ember teremtett volna, Isten gondviselõ szerepe, és szemében a megismerés történetisége mint a világtól s az embertõl függetlenül létezõ igazság és az ember találkozási folyamata jelenik meg. De az a nézete is vitatható, hogy az embert ismereteinek bõvülése és mélyülése vezeti el egyedülálló voltának felismeréséhez, s hogy a teremtett dolgokból való kiemelkedése csupán önmaga megismerésével lehetséges. (II. János Pál pápa enciklikája a hit és az ész kapcsolatának természetérõl. Szent István Társulat, 1999. 10. old.)
    A pápa ezekben a fejtegetéseiben nyilvánítja ki az egyház bölcseleti álláspontját, kiemelve a filozófiát mint a teljes igazság ésszel való megismerésének, valamint az ember tulajdon létezésének, emberibbé tételének segítõjét. Ebben a kiemelésben, a filozófia pozitív szerepének méltatása mellett, jól látható a hit és a tudás kapcsolatának egyfajta sajátos idealizálása. Az egyetemes ismeretek, a pápa szerint, ugyanis a teremtés szemléletébõl és a "rácsodálkozásból" fakadnak. "Itt kezdõdik el az az út, amely egyre újabb megismerési területek fölfedezéséhez vezet. A csodálkozás és a csodálásra képtelen ember terméketlen ismétlõdésbe fullad és képtelenné válik az igazán személyes életre." (Uo. 12. old.) Feltûnõ, hogy a pápa, miközben nagy súllyal emeli ki a "rácsodálkozás" szerepét a megismerésben, meg sem említi az ember életfenntartó tevékenységét, továbbá a közösségben élés szerepét az ismeretek bõvülésében és mélyülésében. A megismerõ képességet isteni adománynak, valamiféle velünk született spekulatív képességnek tartja. Ebbõl következik, hogy méltatva a filozófiát, annak olyan magváról beszél, amely a gondolkodás történetében állandóan jelen van. (Uo.) Ezzel összefüggésben, és a spekulatív gondolkodás egyes elemeinek felhasználásával, azt akarja bizonyítani, hogy "létezik az ismereteknek olyan összessége, amelyben az emberiség szellemi örökségét ismerhetjük föl... egy rejtett filozófiával állunk szemben, amelynek alapelveit teljesen általános és nemtudatos módon mindenki birtokolja." (Uo.) Ebben látja azokat az alapokat, amelyek a filozófiában - ha rejtetten is - eleve megvannak, s összekapcsolja ezeket a vallásos hit alaptételeivel. Így a hit és az ész mindig meglevõ kapcsolatai történelmileg tudatosíthatóvá válhatnak, és elvileg szétválaszthatatlanok. "Valahányszor az észnek sikerül megragadnia és megfogalmaznia a lét elsõ és általános elveit, s belõlük helyes következtetéssel logikus és szükségszerû tartalmat kibontani, mindannyiszor helyes észnek nevezhetõ." (Uo. 13. old.) Ez a fejtegetés voltaképpen a platóni ideatan "megkeresztelt" változata. Spekulatív, de megfelel a logika szabályainak.
    E szellemben a pápának tehát nem nehéz bizonyítania a hit és az ész elvileg megbonthatatlan kapcsolatát, és rámutatnia, hogy ez a kapcsolat történelmileg tudatosult s a kereszténységben kialakult, majd a középkorban tartós összhangba került és jól funkcionált: elõmozdította az emberi megismerést. A gondolatilag jól felépített folyamathoz képest drámai fordulatként értékelhetõ az a vélekedése, hogy az újkorban bekövetkezett változás - a filozófia eltávolodása a hittõl - súlyosan emberellenes fordulat. A pápa elvi fejtegetésébõl ugyanakkor az a remény is kitûnik, hogy változatlanul megvan a lehetõség a kapcsolatok összhangjának visszaállítására.
    A hit és az ész kapcsolatának elvi kérdései után a pápa a kereszténység és a filozófia történeti találkozásával foglalkozik az enciklikában. Sajnos, fejtegetése elnagyolt, azonkívül összekeveri a kezdetek jellemzõit a késõbbi korok történéseivel. A kereszténység kialakulásának megértéséhez feltétlenül hozzátartozik az, hogy az új vallás nem kész tanítási rendszerrel és egyházi szervezettel jelent meg. Az elsõ kis csoportok tagjai egyszerû emberekbõl, a társadalom elesettjeibõl kerültek ki. Elképzelhetetlen tehát bármiféle kapcsolatot, ismeretet feltételezni saját koruk filozófiai irányzataival, még inkább az ókori bölcselet nagy alakjainak nézeteivel. Semmi esetre sem fogadható el tehát az, hogy "a keresztény igehirdetés kezdettõl szembesült a korabeli filozófia tanításaival". (Uo. 46. old.) Ugyanígy nem alakult ki dialógus az ókori filozófusokkal. Az elsõ keresztény csoportok csupán az akkor uralkodó politeista vallásokkal szembesülhettek, de mivel az számukra idegen volt, távol tartották magukat tõlük.
    A kereszténység kialakulása sajátos eszmei helyzetben történt, és indokolt erre röviden kitérni. A római birodalom uralmi viszonyainak egyik jellemzõje volt, hogy vallási türelmet tanúsítottak a leigázott népekkel szemben, s nem tiltották hagyományaik és kultikus szokásaik gyakorlását. A nagyobb településeken a különbözõ vallásokat követõ emberek éltek egymás mellett és együttélésük konfliktusmentes volt. Az elsõ keresztények ebben a szellemi légkörben éltek. Többségük a zsidók közül került ki, s ezért természetes, hogy az új hit sok zsidó vallási törvényt és szokást is megtartott. Legfõbb vallási jellemzõjük a sokistenhittõl való elkülönülés volt. Valamelyes eltérést jelentett a népies misztériumvallások kultusza és hagyományuk egyes elemei iránti érdeklõdésük.
    Természetes volt az eszmei elkülönülés másoktól, és a saját vallási alapok erõsítésére való törekvés. Más nézetekkel inkább a hitvédelem követelte szembenállás fejezõdött ki. Ám a külsõ hatások elleni eszmei harc és a saját eszmeiség kialakításáért folytatott belsõ viták nem nélkülözhették az észérvek iránti szükségletet, vagyis filozófia iránti érdeklõdést. Fokozatosan éreztette hatását a hellenisztikus kultúra, egyes elemei bekerültek a keresztény törekvésekbe, s megütköztek mások nézeteivel. Mindezeknek szerepük volt a kereszténység eszmei iránya elfogadásáért folytatott vitákban. A hit és az ész kapcsolatának kialakításában a továbblépést jelentõsen befolyásolta az a tény, hogy eldõlt a küzdelem a népies keresztény irányzat javára, a hellén kultúrához jobban alkalmazkodni kívánókkal szemben. Ennek következménye az lett, hogy hitvédelmi okokból lassúbbá vált az észérveket nyújtó filozófiai nézetek átvétele, tovább élt az értelmi tudás lebecsülése a hittételekkel szemben.
    A patrisztika, a keresztény vallásfilozófia elsõ korszakában (i. sz. 2-5. század) kezdett fokozatosan feloldódni az értelmi tudással szembeni bizalmatlanság. Ennek igen fontos oka, hogy egyre nagyobb számban csatlakoztak a keresztényekhez a mûvelt társadalmi rétegekbõl is, és általában véve nagyobb szerephez jutott a hit terjesztése s a hitre épülõ tudás. Végbement tehát az elsõ lényeges fordulat a hit és az ész kapcsolatában. Ennek keretében kapott szerepet Platónnak, a görög filozófusnak néhány kereszténnyé formált tétele. Az ezek segítségével kidolgozott tanítások alapozták meg aztán néhány keresztény filozófus és teológus tekintélyét. II. János Pál enciklikájában név szerint említi s kiemeli Szent Ágostont, és így méltatja: "A hippói püspöknek sikerült megalkotnia a filozófiai és teológiai gondolkodás elsõ nagy szintézisét. [...] Õbenne a tudás bibliai tanításon alapuló végsõ egységét meg tudta szilárdítani és támasztani a legmagasabb rendû spekulatív tanítás." (Uo. 50-51. old.) De azért - az elõrelépés jelentõségét nem kisebbítve - leszögezhetjük, hogy az egyházban még hosszú ideig nem erõsödött meg igazán az észérvekre támaszkodás, hangsúlyosan megmaradt a hitigazságok elsõbbsége.
    A keresztény hit és a filozófia kapcsolata új szakaszába lépett a skolasztika (9-15. század) korában. A fordulat lényege: elõrelépés az ész, a tudás szerepének határozottabb elfogadásában. A változást meghatározta a feudális társadalom megszilárdulása, fejlettebb fokra emelkedése. Az invesztitúra harcokban kivívott gyõzelme a pápaságot világi hatalma csúcsára emelte, és reményeket ébresztett egy keresztény világbirodalom megvalósítására. Ennek megfelelõen a skolasztikus filozófia, s ezen belül a hit és az ész összhangja, a keresztény spekulatív eszmeiség zenitjére emelkedett. Megvalósult a világ harmóniája és a szellem harmóniája - ahogyan II. János Pál pápa megfogalmazta -, Isten abszolút uralma jegyében.
    Az eseményeket befolyásolta az antifeudális és antiklerikális eretnekmozgalmak terjedése, Róma és Bizánc hatalmi rivalizálása, a filozófiai kettõs igazságfelfogás terjedése és felszabadító hatása a tudományokra. Igen nagy hatású volt Arisztotelész újrafelfedezése és az arab kultúra megismerése is.
    Az elõrelépés megtételében megkülönböztetett fontossága volt a korai skolasztika két irányzata közötti úgynevezett univerzália vitáknak. Igaz, hogy az elvont filozófiai és teológiai kérdések boncolgatása a nominalisták és a realisták között, spekulatív alapon, rengeteg energia elfecsérlésével járt, de azért lényeges kérdések is szõnyegre kerültek. Például az általános viszonya a tárgyhoz, a megnevezés valóságtartalma, egyedi tárgy részesedése az általánosból stb.
    II. János Pál a skolasztikus filozófusok közül elsõsorban Szent Anzelm és Aquinói Szent Tamás érdemeit említi meg a hit és az ész összhangja s különbsége kidolgozásában. Aquinói Tamás a régebbi felfogással szemben, amely túlhangsúlyozta a különbségeket, a kapcsolatok összhangjának jelentõségét emelte ki. Amellett igen nagy érdeme, hogy elfogadta a filozófia autonómiáját.
    Megtörtént tehát a második nagy fordulat, teljessé vált a hit és az ész összhangjának elméleti kimunkálása. Ez az eredmény nemcsak a keresztény elvek, hanem a világias szellemiség számára is jelentõs. Lehetõvé tette azoknak a korlátoknak a kiküszöbölését, amelyek a tudományos gondolkozást alapjaiban fékezték, nemegyszer súlyos konfliktusokat okozva.

3.
A hit és az ész kapcsolatában változások történtek az újkorban is. A pápa szerint a késõ középkortól kezdve a hit és az ész szoros kapcsolata, a két megismerési terület viszonya lassanként szerencsétlen szétváláshoz vezetett. A túlzott racionalista igények olyan alapokat raktak le, melyekrõl eljutottak a hitigazságokkal szembeni teljes autonóm filozófiához. A szétválás súlyos következményekkel járt, lerombolta a spekulatív megismerés legmagasabb formáinak megfelelõ tanítást. Nõtt a bizalmatlanság az ésszel szemben, általános lett a szkepticizmus, az agnoszticizmus. "Az újabb kori filozófia nagyrészt a keresztény kinyilatkoztatásból való elszakadással alakult ki, s végül nyílt ellenkezésbe került vele." (Uo. 57. old.) Vagyis a szétválással elkezdõdött folyamat teljes szakadáshoz vezetett, s a pápa szerint ez súlyos veszélyeket idézett elõ, melyek végül is nihilizmusba torkolltak. További következmény a filozófia szerepének szûkülése, az egyetemes tudás egyik szakágává válása volt.
    A pápa véleménye okvetlenül kritikai megjegyzéseket érdemel. Szembetûnõ, hogy a változásokért - ezen belül a hit és az ész szétválásáért - a felelõsséget azokra hárítja, akik az emberi megismerésben a tudományos fejlõdés útjában álló egyház állította korlátok eltávolítását szorgalmazzák. A szétválás tényét a pápa teljes egészében negatívan ítéli meg, pedig az valójában a társadalmi és tudományos haladást szolgálta. Aki figyelemmel kíséri az egyházi törekvéseket az újkortól, világosan láthatja, hogy a II. Vatikáni zsinatig az egyház nemigen tolerálta, legfeljebb kényszer-en elviselte, a társadalmi élet és a tudományos ismeretek fejlõdését. A tapasztalat szerint valamely tudományos eredmény, amikor megingatja az öröknek, változhatatlannak tartott igazságokba vetett bizalmat, akármilyen vitákhoz vezet is, nem tölt be negatív szerepet, sem a társadalmi élet alakulását, sem a tudás világnézeti szerepét illetõen. Nem igaz, hogy a világiság térnyerése, a gondolkodók és a tudósok figyelmének az ember és a világ felé fordulása negatív lenne. Az ember érdekeltsége abban, hogy pontosabb ismeretei legyenek a valóságos világról és önmagáról, nemcsak az emberibb életet segíti elõ, hanem hozzájárul személetükben a szubjektív vélekedések visszaszorulásához is. Vagyis a valóságos történelmi folyamatokkal és hatásukkal együttjár az elfordulás a természetfelettire vonatkozó spekulatív vélekedésektõl. Ugyanakkor növekszik az értelmi megismerés szerepe. Ez az enciklika témájának vonatkozásában is megkérdõjelezi a hit és az ész elválaszthatatlan kapcsolatára vonatkozó nézetek fenntarthatóságát.
    A filozófia és a tudományok fejlõdése természetesen sem az újkorban, sem jelenünkben nem mentes ellentmondásoktól és problémáktól. Az ész megnövekedett szerepében bízva számos illúzió és utópia bukkan fel a tiszta, ellentmondásoktól mentes, harmonikus társadalmi fejlõdésrõl. De már a 19. század elején kiderült, hogy a társadalomban nem az ész birodalma valósult meg. A 20. században pedig megszaporodtak és egyre súlyosabbá váltak a társadalmi krízisek és ezek eszmei vetületei pesszimizmust, szélsõséges esetekben pedig nihilizmust gerjesztve. A válságok és eszmei vetületeik láttán az egyház a valláshoz való visszatérésre szólít fel, és a túlvilág felé fordulásra kínál kiutat. A pápa szerint a hit "megvilágosít, megszabadítja az embert a törékenységtõl, a bûn engedetlenségébõl származó korlátoktól, s a hittõl kapja meg az erõt Isten misztériumának megismeréséhez." (Lásd 54. old.)
    Ha egymás mellé helyezzük a pesszimista álláspontot és a túlvilágra irányuló kiutat, a szándékok különbözõségétõl eltekintve, az egyik is, a másik is elveszi az ember bizalmát a valóság cselekvõ alakításától, evilági jövõje alakításától. Felelõs emberek nem tagadják az irracionalizmus, az agnoszticizmus és szkepticizmus, a nihilizmus veszélyeit. Sokan készek is tenni ellene, összefogva mindenkivel, aki hajlandó erre. De teljességgel elfogadhatatlan az az álláspont, mely szerint az egyház - mint az igazság és az élet kizárólagos letéteményese - jogot formálhat vádlóként fellépni bárkivel szemben, aki a vallástól eltávolodik.
    Elgondolkodtató, hogy az ész és a hit szakadásának bizonyos következményei az egyházon belül is megmutatkoztak. Olyan problémák erõsödtek fel eszmeileg és más téren, amelyekkel szemben a Szentszék szinte kizárólag kemény fellépéssel igyekezett megtartani a tanbeli egységet, a központi irányítás fegyelmezett rendjét, s egyúttal megõrizni hatalmi pozícióit minden területen, aktívan harcolva a racionalista filozófia ellen. IX. Piusz pápa 1864-ben kiadott Quanta cura enciklikája csokorba gyûjtve tévtanoknak bélyegezte és ünnepélyesen elítélte a polgári eszméket és alkalmazásukat. Elkészült hozzá a Syllabus néven ismert és hírhedtté vált segédanyag, a "téveszmék" 80 pontba foglalt részletezésével.
    A téma szempontjából fontos még az I. Vatikáni zsinat néhány határozata, 1870-bõl. A pápa enciklikájában feltûnõ hangsúllyal foglalkozik a zsinatnak a hit és az ész kapcsolatára vonatkozó állásfoglalásaival. A zsinat ünnepélyes formába foglalta és újólag megerõsítette ezt a tanítást. Nyomatékosan kiemelve, hogy a természetes istenismeret, a kinyilatkoztatás és a hit és az ész kapcsolata mennyire elválaszthatatlanok, s ugyanakkor mennyire függetlenek egymástól. II. János Pál aláhúzta, hogy "a racionalizmus minden fajtájával szemben állítani kell a hit titkainak különbözõségét a filozófiai fölfedezésekkel szemben, illetve a hittitkok transzcendenciáját és elsõbbségét velük szemben." (Uo. 65. old.) Így ítéli meg, hogy az I. Vatikáni zsinat állásfoglalásai sok hívõ filozófiai kutatásaira voltak meghatározó, pozitív hatással, és még ma is normának számít e területen. Említésre méltó, hogy a zsinati állásfoglalás, az ész jogait védelmezve azt kiegészítette: "Ha valaki azt állítja, hogy az egy igaz Istent, Teremtõnket és Urunkat a teremtett dolgokból az emberi ész természetes világánál biztosan megismerni nem tudjuk, legyen kiközösítve." (Alapvetõ hittan, középiskolások számára. Szent István Társulat, 1958. 10. old.) Nem világos, hogy a pápa miért nem említi a kiközösítéssel való fenyegetést sem saját ismeretei alapján, sem a II. Vatikán zsinatnak az ész szerepe megerõsítésére vonatkozó határozata kapcsán.
Kiderült azonban, hogy a kemény fellépések nem bizonyultak igazán hatékonynak. A világias gondolkodás hatása nem csökkent a teológusok és a keresztény filozófusok között. Kialakult az ún. liberális teológia, teret nyert a mítosztalanítás, teret nyert a historizmus és a modernizálás számos irányzata. Megzabolázásuk elkerülhetetlenné vált, de a régi módon fellépni többé már nem lehetett. Felmerült az eszmei iránymutatás lehetõsége, az észérvek, a filozófia szerepének hasznosítása. Erre legalkalmasabbnak a tomista filozófia megújult formában való visszaállítása látszott, az I. Vatikáni zsinat tekintélyével megerõsítve, s különös tekintettel a hit és az ész összhangjának tanítására. XIII. Leó pápa 1879-ben kiadta az Aeteri patris enciklikát, a nagy skolasztikus filozófus, Aquinói Szent Tamás tanításainak a teológiai képzésben való felhasználására. Ez megnyitotta az utat a megújult és neotomizmus néven ismertté lett irányzathoz, amely gyorsan és széleskörûen elterjedt, szellemi felfrissülést hozva az egyházban. A neotomizmus tanítása a papnevelésben és katolikus egyetemeken egyaránt kötelezõvé vált, kétségbevonhatatlan népszerûségét pedig kiadványok számlálhatatlan sokasága jelezte.

4.
II. János Pál a hit és az ész kérdései mellett, enciklikájában a filozófia szerepével és tartalmi követelményeivel is foglalkozik. Megtudjuk, hogy "az Egyház nem tanít saját filozófiát és egyik filozófiát sem részesíti elõnyben a másik rovására". (Uo. 61. old.) Az egyház tehát tartózkodó, nem kötelezi el magát egyetlen irányzat mellett sem. E kijelentésével a pápa hangsúlyozni kívánja, hogy a filozófia a maga módján, a saját törvényei szerint mûködik, s így lép kapcsolatba a teológiával. Vagyis elfogadja és érvényesülni engedi a filozófia autonómiáját. De biztosítékot követel arra, hogy ez az igazságra irányul, és az ész által ellenõrzött folyamatban törekszik az igazságra. Ha pedig tevékenysége az igazságra irányul, és rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel, akkor "tisztelnie kell a kinyilatkoztatott igazság igényeit és evidenciáit." (Uo.)
    Ez az utolsó mondat meglepõ. Megkérdõjelezi ugyanis az elõzõleg elfogadott autonómiát. Mivel a filozófia nem felel meg a hitelvi igényeknek és mellékvágányra kerülések, tévedések fenyegetik, az egyház tehát "beavatkozhat", sõt kötelessége a fenyegetések elhárítása. Ezt a feladatot látja el, többek között az Egyházi Tanítóhivatal (a továbbiakban: TH) mint a hit legfõbb letéteményese, melynek "kötelessége világosan és határozottan ellenállni, ha kétes filozófiai nézetek fenyegetik a kinyilatkoztatott igazság helyes értelmezését, vagy ha hamis, pártoskodó véleményeket terjesztenek, melyek megzavarják Isten népe hitének egyszerûségét és tisztaságát." (Uo.)
    Szó ami szó, elég hamar kiderül a filozófia autonómiájának szigorú korlátozottsága. Ahogy mondani szokás, az örömbe üröm vegyül. S ha valaki a korlátozást csak a vallással kapcsolatban álló filozófiai irányzatokra tartja érvényesnek, az téved. A pápa félreérthetetlenül kijelenti: "Az Egyházi Tanítóhivatalnak a hit fényében lehetõsége és kötelessége tekintélyi módon kritikus ítéletet mondani azon filozófiákkal szemben, amelyek nincsenek összhangban a keresztény tanítással." (Uo. 62. old.) Ha meggondoljuk, hogy az ezredforduló küszöbén fogalmazzák meg az egyháznak azt az "Istentõl származó jogát", hogy minden filozófiai nézettel és általános elméleti tétellel szemben érvényesítse hitbeli álláspontját - felismerhetõ a valóságtól való elrugaszkodás.
    Természetesen maga a pápa is érzi, hogy ez így felettébb meghökkentõ. Sietve hozzáteszi tehát, hogy a TH szándéka a szigorúsággal nem a megkötés vagy kizárás. "Épp ellenkezõleg, buzdításai elsõsorban serkenteni és bátorítani akarják a filozófiai gondolkodást." A nagyobb nyomaték kedvéért kijelenti: "A filozófia egyetlen formája sem léphet föl törvényesen azzal az igénnyel, hogy megragadja a teljes igazságot, vagy hogy tökéletesen értelmezi az embert, a világot, valamint az ember és az Isten kapcsolatát." (Uo. 63. old.) Ismert tény, hogy a TH a múlt század második felétõl a korábbinál gyakrabban nyúlt a "téves nézetek elítélése" eszközéhez, és az esetek többségében az ítéleteket az új tudományos nézetek képviselõivel szemen hozták meg. Az indokolás tömör volt: "A természetes észnek tulajdonították azt a megismerést, ami csak a hit fényében lehetséges."
    A jelenlegi helyzetben az egyház minden erõfeszítése ellenére sem csökken a világiság hatása. Így tûnik, hogy nem mûködnek jól azok a rendszabályok és egyéb próbálkozások, amelyekkel a keresztényeket immunissá akarják tenni a külsõ hatásokkal szemben. Harmincöt év tapasztalata tanúsítja, hogy VI. Pál pápának 1964. augusztusi Ecclesiam suam enciklikájában közzétett elképzelése az egyháznak a világra nyitása módjáról, nem valósult meg. Aligha lehetséges úgy a világra hatni, hogy közben az egyház immunis maradjon a világi hatásoktól. Ennek ellenére II. János Pál az I. Vatikáni zsinat 1870-es álláspontját napjainkra érvényesnek tartva idézi: "Minden keresztény hívõnek nemcsak az tiltott, hogy olyan véleményeket, amelyekrõl felismerik, hogy a hittel ellenkezõk, jogos tudományos eredményként védelmezzenek, hanem kötelesek azokat az igazság hamis látszatával fellépõ tévedésként maguktól távol is tartani." (Uo. 67. old.)
    Érdekes, hogy bár a papa látja a nehézségeket a követelmények megvalósulásában, mégis úgy ítéli meg, hogy folytatni kell az észre, a filozófiára támaszkodást az ismertetett módon. Szinte önvallomásként fogalmazza meg, hogy bármilyen nagyok is a nehézségek, "Én mégsem tehetek mást, mint hogy a Jézus Krisztusba, e végsõ értelmet megismerõ hit fényében bátorítsam a keresztény és nemkeresztény filozófusokat, bízzanak az emberi ész képességében, és ne elégedjenek meg túlságosan szerény célokkal a filozófiai kutatásokban." (Uo. 69. old.) Ezt tekinti tehát a filozófiai gondolkodás megújulása céljának. Ennek alapjait XIII. Leó Aeterni patris enciklikája tartalmazza, s azt - úgymond - az eltelt idõ sem koptatta meg. Az eltelt idõben, fejtegeti, a filozófiai gondolkodás olyan formái alakultak ki, amelyek életben tartották a hit és az ész összhangjáról vallott keresztény tanítást. De szükséges az alapos filozófiai oktatás azért is, mert "a TH utasításait nem mindig a kívánt készséggel követték. A II. Vatikáni zsinat után sok katolikus iskolában e területen hanyatlást lehetett észlelni... Nem kevés teológus részese a filozófiai tanulmányok ezen elhanyagolásának." (Uo. 73. old.) Mindezt összevetve aláhúzza, hogy miért is érezte sürgetõ parancsnak külön enciklikában hangsúlyozni az egyház erõs érdekeltségét a filozófia felé fordulásra, valamint a TH figyelmét felhívni fontos kötelezettségére a hittel nem szembenálló filozófiai tudomány serkentésére.
    A következõkben felvázolja a teológia lényegi összefüggéseit, s a teológia és a filozófia különbözõségének bemutatásával rávezet kölcsönhatásos kapcsolatuk ápolásának teendõire. A hittitkok megértésének módszereiben a filozófia segít, a megismerés eszközeivel. A teológia kiindulópontja és forrása az isteni kinyilatkoztatás, végsõ célja pedig a történelmi megértetése. Ez kapcsolódik össze az emberi megismeréssel, amely Isten Igéjének teljesebb megértését szolgálja.
    Az enciklikában, ha nem is kiemelten, megtalálható az emberi megismerés történetisége, a tudás bõvülésének és mélyülésének le nem zárható jellege, az ismeretek igazságtartalma. S ha a megismert igazságok nem emelkedhetnek is teljesen abszolút és lezárható érvényességre, ez nem a filozófusok és a tudósok hibája, nem az emberi megismerés elvi korlátaiból származik. Ez az emberi megismerés történetiségbõl adódik. Elfogadása növeli az ember bizalmát saját erejében, ösztönzi az értelmet újabb és pontosabb ismeretekre, valamint azok értelmes felhasználására.

5.
Az enciklika befejezõ részében a pápa különbözõ kihívásokról szól, továbbá az egyház feladatairól szól a hit és az ész kapcsolatának helyreállításában.
    Mintegy hitvallást téve leszögezi, hogy a Szentírás sok mozzanata határozott filozófiai emberképhez és világlátáshoz segít. Ugyanakkor a "számunkra adott világ nem az abszolút valóság". A teremtett világ és az ember Istentõl függ, aki ezt tagadja, olyan illúzióban él, amely szerencsétlenséghez vezet, megsemmisíti a harmónia és az emberi lét értelmének keresését. Isten Igéje felveti a lét értelmét, és megadja a választ, amikor az embert elvezeti Jézus Krisztushoz, a megtestesült Igéhez. Végül a Szentírásra és más szempontokra hivatkozva újra aláhúzza a relativizmus, a materializmus és a panteizmus minden formájának elutasítását. Hozzáteszi, hogy a keresztény hit misztériumában végletes kihívások léteznek a filozófia számára, és ez arra készteti az embert, hogy tegyen meg mindent a beszûkítéssel fenyegetõ falak lerombolására. A megtestesült Ige misztériumában az isteni és az emberi természet mindegyike megõrzi a maga sajátosságait. Ugyanakkor egyedülálló egység jön létre, amely keveredés nélkül köti össze õket. (Lásd 91-92. old.)
    Alapállásával - amelyben szerinte kifejezõdik a lét értelmének csúcspontja - állítja szembe a mai társadalmi helyzet súlyosságát és abban a dolgok értelmének krízisét. Így látja, hogy az életrõl és a világról összegyûlt, gyakran tudományos eredetû nézetek mellett éljük át a tudás töredékességének elhatalmasodását. Ebben a helyzetben nem csekély azoknak a száma, akik megkérdezik: nem hiábavaló-e a dolgok értelmének keresése? Jóllehet van törekvés a válaszra, ez csak felerõsíti a radikális kételkedést, ami még súlyosabb helyzetekhez vezet. "Ennek következtében az emberi szellemet kétértelmû gondolkodás keríti hatalmába, mely arra készteti, hogy még inkább önmaga immanenciája korlátai közé zárkózzon, és semmiféle kapcsolata ne legyen a transzcendenssel." (92. old.) Azt a filozófiát azonban "mely többé nem teszi föl a lét értelmének kérdését, az a nagy veszély fenyegeti, hogy puszta eszközzé fokozza le az észt, és kiöli belõle az igazság szenvedélyes keresését." (Uo.) Megismétli az egyház konzekvenciáját: "a filozófia legyen összhangban Isten Igéjével és keresse bölcsen az élet értelmét, alkalmazkodjon a természethez. A végsõ értékek pontos ismerete nélkül, a technika mai fejlettségi fokán, a puszta hasznosságra törekedve az emberiség nagy erõi az emberi nemet elpusztító erõvé válhatnak". (Uo. 93. old.) A filozófia követelménye tehát az igazság megismerése - fejtegeti ezután a pápa -, ez azonban csak hittel érhetõ el; az érthetõ valóság megismerésének képességén túl metafizikai képességre is szükség van. II. János Pál szerint az évezred végének nagy kihívása, hogy sikerül-e végrehajtani a szükséges és sürgetõ átmenetet a puszta tapasztalattól az olyan filozófiai gondolkodásmódhoz, amely nyitott a metafizikára és képes a spekulatív mérlegelésre. A metafizikai összetevõt azért hangsúlyozza, mert meggyõzõdése: a filozófiának ezen az úton kell járnia, hogy krízisét legyõzze, és a társadalomban elterjedt téves magatartásformákat kiigazítsa. Íjra felhívja a figyelmet a kortárs filozófiában rejlõ veszélyekre. Bírálja az egyházzal és a keresztény eszmeiséggel szembeni fellépésüket, s egyúttal folyamatos és szilárd összefogást sürget e veszély elhárítására.
Bár néhány elismerõ szót is ejt a pápa a filozófia egyes részterületen elért eredményeirõl, elismerését csökkenti az, hogy közvetlenül a pozitív szavakat követõen sok túlzással ismételten aláhúzza a korunk filozófiájában létezõ veszélyeket.
    A befejezõ részben visszatér a hit és az ész kapcsolata visszaállításának kérdéseire. A kitûzött cél megvalósulásában azért bizakodik, mert a kapcsolatok olyan elvi alapokra épülnek, melyek mindenkor léteztek, még rejtetten is. A szétválás és szakadás téves nézetek hatására történt. Korunk sokféle problémája leküzdésének segítésére ez szükséges, ugyanakkor megvannak a lehetõségek is a hit és az ész kapcsolatának visszaállítása, a teológia és a filozófia megújulásával. A megújult kapcsolatok segítségével az egyház visszavezetheti a vallástól eltávolodókat az "igazság útjára". Így az "érett hit" és az "érett ész" szoros kapcsolata eszmeileg is, gyakorlatilag is eredményesen felhasználható.
    A pápa bizakodásának realitása azonban legalábbis kétséges. A közelmúlt egyáltalán nem igazolja várakozásait. Az érett hit nem bizonyult elég nyitottnak a világi élet olyan eredményeire, amelyek az ész merészségét fejezték ki. A TH "ítéletei" sokkal inkább a felsorolt veszélyekre irányítják a figyelmet, és mindinkább azt fejezik ki, hogy az egyház, afféle a vádló szerepében, formál jogot mások elítélésére az igazság kizárólagos birtokosaként. Vagyis a hit és az ész kapcsolatának visszaállítása mint törekvés az enciklikában megfogalmazott követelmények szerint és a tomista filozófiára támaszkodva történik. Csakhogy ma mások a körülmények, mint a középkorban voltak. Akkor a hit és az ész kapcsolatában elõrelépés történt az ész, az emberi tudás szerepének növelésével, a vallás generális uralma alatt. Napjainkban merõben másként merül fel a kapcsolatok megvalósíthatósága. Nem érvényesül többé a vallási eszmék általános uralma, a tomizmus talaján még az egyházi tanbeli lehetõség is korlátozott. Az egyházban ma koránt sincs meg a többségi akarat a megvalósításra. Az alapvetõ vallási dogmák változtathatatlansága, "bebetonozottsága" egyszerûen nem nyújt erre elméleti lehetõséget. Egyszóval, a hit és az ész kapcsolatának visszaállításához olyan általános és alapvetõ tanbeli megújulásra lenne szükség, amely pillanatnyilag kilátástalan. Így tetszik, a monoteizmus keresztény formája eljutott a vallási eszmeiség csúcsára, amit saját alapján magasabb szintre emelni nem lehet. A filozófia az a gondolkodási rendszer, amelyben ez lehetséges. Az idealista filozófiában Hegel végezte el ezt a feladatot.
    A kereszténységnek természetesen sok lehetõsége van még a megújulásra. A katolikus egyházban történnek idõnként megújulást célzó erõfeszítések, de ezek vagy megtorpanások, vagy tudatosan felállított korlátokba ütköznek. Hogy miért?
    Mert igazában nem érvényesül az, aminek a megújulás legfõbb tényezõjének kellene lennie: átgondolt nyitás a világra és benne a hit és az ész kapcsolatának olyan alakulása, amelyben az emberi tudás a jelentõségének megfelelõ helyet kap. Ha azonban a pápa enciklikájában még mindig a dogmák szilárd és végleges igazsága szerepel a legnagyobb súllyal, s a TH felügyeli a filozófiában, hogy az emberi megismerés eredményei a kinyilatkoztatott igazság fényében legyenek megfogalmazva stb. stb. - akkor az egyház megújulása merõben csak remény lehet.
    Az enciklika záró gondolataként a pápa azt hangsúlyozza: az egyház mélységesen meg van gyõzõdve arról, hogy a hit és az ész kölcsönösen segíti egymást. A kívánt cél eléréséhez szükséges a megújulás mindkét oldalon. Felszólítja a teológusokat, fedezzék fel újra és jobban mutassák meg világosabban az igazság metafizikai jellegét, hogy így kritikus és igényes dialógust tudjanak folytatni korunk filozófiai gondolkodóival, akár összhangban vannak Isten Igéjével, akár szemben állnak vele. A mondat utolsó része azért igen fontos, mert olyan nyitásra ösztönzi az egyházat, amellyel tágítani lehet a párbeszéd kereteit.
    Felhívással fordul egyben a filozófusokhoz is. Szerezzék vissza bátran a tudomány igazi bölcseleti jellegét, beleértve a metafizikát is. Az egyház figyelemmel és szimpátiával kíséri kutatásaikat, és tiszteletben tartja autonómiájukat. Több mint gesztus az a kijelentése, hogy az egyház egyedül a filozófiai tudományban talál megértést és lát lehetõséget dialógusra mindazokkal, akik nem osztják velük a hitet. És bár a folytatásban elvárásaival már a keresztény filozófusokhoz fordul, az az igénye, hogy az isteni kinyilatkoztatás igazságait érthetõ és elfogadható módon vigyék azokhoz, akik még nem ismerik a vallási igazságokat, párbeszédre ösztönzi õket.
    A világiasan gondolkodó filozófusok és mások õszintén remélik, hogy az eléggé ellentmondásos és végsõ fokon a valláshoz fordulást sürgetõ enciklikából egyházi körökben és vallásos értelmiségieknél kellõ figyelmet kelt mindaz, ami a szélesebb körû párbeszédet mozdítja elõ.