Közeledik az esztendő vége. Ez a folyóirat szerkesztői és szerzői számára egyben a megmérettetést is jelenti. Olvasóink – s ezek sorában személyesen Ön is – eldöntik, megújítják-e előfizetésüket, s ezzel lehetővé teszik-e, hogy gondolataink a következő évben is eljuthassanak a közvéleményhez, vagy úgy ítélik, többé nincsen szükség ránk, Az újságosstandok tele vannak fényes papírra nyo­mott, színes lapokkal, a legkülönfélébb szövegekkel. Kinek fog hiányozni az ezredvég?

Úgy élünk, ahogyan Ön: kis fizetésből, vagy egyre csökkenő vásárlóértékű nyugdíjból tengetjük az életünket, bizony, még ál­lástalanok is akadnak közöttünk. Jól tudjuk tehát, milyen elszánt­ság kell ahhoz, hogy az ember kitöltsön egy előfizetési csekket, amikor az élete krajcárra kiszámított. De azok a gondolatok, amelyeket az EZREDVÉG hasábjain el akarunk juttatni a közvéle­ményhez, nem is a márványmedencés fürdőszobákkal, luxus­autókat rejtegető garázsokkal ékes villák lakóit kívánják megszó­lítani, hanem Önt.

Ennek tudatában döntsön hát, amikor e folyóirat sorsát el­dönti.